Szabadversek Závada Pétertől

Három évvel az Ahol megszakad után új verseskötettel jelentkezett Závada Péter, és rögtön második kötetével, a Mész-szel új csapásirány mentén halad: az első kötet versbeszédét a rímekkel és szerkezetekkel együtt elengedte, helyette szabadversekkel, vagy még inkább egy prózaszerű költészettel jelentkezett.

A Jurányiban Balajthy Ágnes kérdezte Závada Pétert és Lapis Józsefet, a kötet szerkesztőjét.

Závada Péter: MÉSZ

Jelenkor, 2015, 72 oldal, 1490 Ft

Závada Péternek marha nehéz dolga van, olyan sok jelentésréteg rakódik a nevére. Ő nem tud kiülni sehova úgy a verseiről beszélgetni, hogy ne kerüljön szóba az apja vagy az Akkezdet Phiai. Závadával szemben túl sok az elvárás, már az első kötet idején se irigyeltem, a felfokozott várakozással végül szépen megküzdött: a kötete közönségsiker lett, a kritikusok viszont vegyesen fogadták. Ez utóbbival nincs is semmi baj, egy költői pálya első lépéseit követhetjük, és a szerző sokat és gondosan foglalkozik saját költészete alakításával. Olvasóként hajlamosak vagyunk mindig mindenben a tökéleteset keresni, és nem figyelünk arra, hogy a könyv sokszor teljesen más célokat tűz ki, más elvárásokat támaszt, mint mi olvasók.

Bizony, Závada Péternek az első kötetével egy csomó jelentésréteget le kellett rombolnia az olvasóban ahhoz, hogy megnyissa az utat a saját költészetéhez. A Mész az első kötet óta eltelt időszak verseiből állt össze, markánsan más versbeszéddel és igyekezettel, de a Závadára jellemző erős nyelvi teremtőképességgel és gondolatritmusokkal.

Balajthy Ágnes elsőre kettőt kérdez, az egyikkel berúgta az ajtót (mit szól a szerző az első kötet vegyes kritikájához), a másikkal kedvesen bekopogott (a megismerkedésükről kérdezte a szerkesztőt). A felvezetésmentes, kicsit beleszálló indítást imádom, mondjuk ritka egy könyvbemutatón. Závada több dolgot elárult amellett, hogy a Mész című kötetre „komoly poétikai elmozdulás” történt, amit csak megerősíteni tudok:

• a költő rájött, hogy egy olyan világban él, ahol neki a kortárs költészetet édesapja, Závada Pál kortársai jelentik, vagyis az időközben megszűnt Holmi holdudvara, ami meg a Nyugatra mutogatott sokat. Ez egyfelől leíró jellegű megjegyzésnek tűnik, de alapvetően határoz meg mindent. A fiúnak tényleg meg kell küzdenie apja értékrendszerével és hagyományaival, amit természetesen szívott magába
• „meg kellett tanulnom eldobni a járókeretet, a metrumot”, jegyezte meg a szerző, aki az Ahol megszakadban kötöttebb formákban írt, most meg minden biztosítókötéltől leszakadva szabadon
• „sokkal jobban magamra vettem a kritikát (az Ahol megszakad esetében – a szerk.), mert személyes szövegek voltak”, „meg lett értve, hogy a lírai én nem a szerző” – ezek két szempontból is fontos állítások: 1, a Mész szövegei a tárgyiasítás, a távolságtartás és a személyesség összevissza írt világába vezetnek, 2. Závada Péter meg akarja szüntetni azt az olvasási módot, hogy úgy olvassák a verseit, mintha csak és kizárólag a lelkét írná a papírra. Bizony, ezeknek a verseknek akkor is működniük kell, ha nem látjuk a kötet elejére írt nevet. Ezek a versek akkor is nagyon szépen működnek, és ettől az olvasmányélménytől tartja távol magát mindenki, aki a slammert, a rappert, vagy a híres író fiát keresi a szövegekben. Egyfelől azért, mert mindegyik maga Závada Péter, aki egy válaszban külön kitért erre, másfelől azért, mert az olvasó zárja be így a versértelmezések útjait.

Lapis József szerkesztő és Závada Debrecenben találkoztak az Ahol megszakad estjén, amit a szerkesztő úgy vezetett le, hogy saját bevallása szerint nem tudta, mi az Akkezdet Phiai. Egyfelől megnyugtató, hogy vannak még ilyen burokvilágok, másfelől örömteli, mert az ő személyében találtunk egy olyan prototipikus olvasót, aki mindenféle kontextusok nélkül tudta értelmezni a verseket.

Ezt a barátságos indítást mondjuk megfejelte azzal, hogy megkérdezte Závadát, hogy ha kiadnák Ákos dalszövegeit, akkor azok versek lennének-e. Ennek a költő nem örült, bár hozzá kell tennünk, hogy Ákosnak öt verseskötete jelent meg. Lapis Lucifer szerepét öltötte magára, mert miközben nagyon szerette, mégis voltak problémái az Ahol megszakaddal, az új kötetnél meg ki kellett hajtania mindent a szerzőből, aki valószínűleg a távolságtartás miatt talált rá szerkesztőjére.

A döntés jó volt, izgalmas kötet állt össze, amiben még címkerendszer is van, ha valaki csak véletlenül jönne le a blogokról, akkor se vesszen el. A címkék nem szerves részei a szövegnek, egyfajta vertikális olvasatot kínálnak a könyvben található horizontális mellé, vagyis a könyvben elolvashatjuk egymás után a verseket, illetve a címkék között ugrálva, ahogy például Simon Márton Polaroidik című kötetében is a sorszámozott polaroidokat.

Závadát a Mész írásakor az izgatta, hogyan tud a személyes és távolságtartó beszédmód párbeszédbe lépni egymással, az élettelen anyagiság a nagyon személyes történetekkel. Erre a kötet címadó versét, a Mészt hozták fel példának, ami az anya elvesztését követő gyászmunkát és a kalcium-oxid anyagiságát írja össze egy Kőműves Kelemen-i vershelyzetben.

Miután meghaltál, Apa beidőzített egy tisztasági festést.
A mészégetés alapanyaga a mészkő, kalciumkarbonát.
Apró kalcitkristályokból állsz, Anya. Ezer celsiusfok
körüli hevítés hatására szén-dioxidra és kalciumoxidra
esel szét. A szén-dioxid a lelked. A szén-dioxid légnemű,
távozik, és visszamarad a szilárd halmazállapotú
calciumoxid, az égetett mész. Az égetés során 1 kg kőből
körülbelül 0,5 kg mész lesz. Az égetett mész víz hozzáadáskor
oltott mésszé alakul. Az így keletkező mésztejet
használják a malter készítéséhez, illetve
környezetbarát meszeléshez is. Apával úgy döntöttünk,
hogy „szép gyöngén” megfogjuk az elégett csontjaidat,
az elégett véredet, és a mészhabarcs közé keverünk,
noha már abban is te voltál. Aztán amit estig raktunk,
leomlott reggelre.

Závada Péter: Mész (részlet) Forrás: 2000

Befalazható az anya emléke? Nem egyszerű kérdés, ahogy az egész emlékezet-ügy sem, mert ahogy arra Balajthy rámutatott, Závada számára az emlékezés mint probléma fontos kérdéssé vált, a versekben sokszor szóba kerül. Amikor a kötetbemutató második felében felolvasta Dányi Kriszta (Morningdeer) zenei kíséretében a verset, akkor csak arra tudtam gondolni, hogy mennyire haragudtam Esterházy Péterre, amikor A szív segédigéiben megengedte, sőt rájátszott a referenciális olvasatra.

Závada, mint azt korábban is írtam, ezt a referenciális játékot űzi, egyébként meglepően izgalmasan (mivel ez nem kritika, csak beszámoló, megtartom magamnak a jövő hétig a véleményem). Az anya halála körülötti ügyeknek van valóságos része is, Závada elárulta, hogy megpróbálta „feldolgozni, átsrukturálni az emlékeket, amik akár fenyegető jellegűek is”. Az emlékezés kudarcához persze egy dologra van szükség: rengeteg emlékezésre. Ha nem próbálunk meg emlékezni, akkor el sem juthatunk a kudarc belátásáig. Amikor már nem tudod, hogy a személyre, vagy csak a róla készült képre emlékezel – itt kezdődik a Závada kötet lényege.

Az est második felében Závada Péter olvasott fel TBali egészen elképesztő, atmoszféra-teremtő kísérleti zenéjére. A produkcióval járhatnák az országot. Azok, akik nem fértek be a telt házas kötetbemutatóra, a Margó Irodalmi Fesztiválon találkozhatnak a költővel és a Mész verseivel.

(Fotó: Jelenkor Kiadó / Németh Dániel,
forrás: Könyves Blog)