Jelentősége óriási. Tulajdonképpen kevés igazi nagy verse van. Ő is ama fontos kezdeményezők közé tartozik, akik magatartásukkal, életművük egészével nagyobb történelmi súlyúak, mint egyes műveik összességével. Esszéiből nem tudott kibontakozni egy merőben új esztétika, de szempontja mégis valami merőben más volt, mint Gyulai Páléké, és előkészítette a századforduló új, szélesebb látókörű kritikáját. Leginkább a humor fogalma izgatta, amely az ő fogalmazásában felülemelkedést, megértő, szelíd bánatot jelent. Jellemző különösség, hogy Jézust az emberiség nagy humoristájának tartja. Prózai epikája sem éri el a kor legmagasabb művészi átlagát; Mikszáth sokkal nagyobb elbeszélőművész, és még Justh Zsigmond is érdekesebb regényíró, de az ő regényének több köze van a XX. század regényeinek lélektani és társadalmi szempontjaihoz.
Legfontosabb azonban mégis a költészete. Van egy közkeletű hiedelem, hogy Reviczky ugyan viszonylag modern hangvételű és meghitt, szívhez szóló hangú lírikus, de költészete nélkülözi a költői képeket. Ez csak részben igaz. Pompás költői látomása, a Pán halála nagyon is színpompás, szemléletes. Felidézett gyermekkori emlékei – például az Imakönyvem szomorú szakaszaiban – képszerűen bontakoznak az olvasó elé. De az is igaz, hogy érzelmekkel teljes versszakai Arany után és Ady előtt képszegényeknek hatnak. Nála az érzés, a bánat, a megértés a fontos.
A kor egész költészetében a szinte ismeretlen Komjáthy Jenő mellett neki van a legkevesebb köze a hazai irodalmi hagyományokhoz. Az ő világa az új keletű nagyváros, rokonsága és ihletője a kor modern világirodalma. A legkomorabb témákhoz is dallamos könnyedséggel nyúl. Érzelmessége néha a szentimentalizmushoz közeledik, de máskor ódai magasságokat és elégiai mélységeket ér el.
Hatása igen sokágú. A nemsokára kialakuló hazai kabaréköltészet ugyanúgy őt folytatja, mint az induló Ady. Nem egy korai Ady-versről könnyen hihetjük, hogy Reviczkytől való. A századforduló programszerűen nagyvárosi lírája – Heltai, Makai – közvetlenül Reviczkyt folytatja, de ugyanúgy ő ad ösztönző hatást Komjáthy filozófiai lírájának. Ha a klasszikus nemzeti irodalmat Arannyal fejezzük be, akkor a modern magyar irodalmat Reviczkyvel kell kezdeni. S ha voltak mellette vele egynagyságúak, sőt nála nagyobb költők, még sincs semmi túlzás abban, ha azt mondjuk, hogy az Arany utáni és az Ady előtti magyar költészetnek ő a főalakja.
(forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár)
