Connect with us

Reményik Sándor-emlékház avatás Radnaborbereken

Reményik-emlékházat avatott a Kráter Műhely Egyesület 2007. szeptember 1-jén Radnaborbereken, Erdélyben. A megnyitó ünnepségen beszédet mondott Dávid Gyula irodalomtörténész, a kolozsvári Polis Kiadó vezetője, Turcsány Péter, a Kráter Műhely Egyesület elnöke, Bágyoni Szabó István író, a PoLíSz folyóirat főmunkatársa és Bauer Ilona, az óradnai Reményik Sándor Római Katolikus Művelődési és Tanulmányi Kultúrotthon vezetője. Szutor Ágnes népdalokat énekelt, míg Gurka-Balla Ilona, a nagyváradi szavalóverseny első díjasa Reményik Sándor verseiből szavalt a jelenlévőknek.

Reményik Sándor-emlékházat nyitott, amelyen emléktáblát helyezett el a Kráter Műhely Egyesület 2007. szeptember 1-jén Erdélyben, Radnaborbereken, abban a házban, amelyben 1921 nyarán Reményik Sándor költő néhány hétig lakott. Itt született a Vadvizek zúgása kötet mintegy harminc verse, többek közt Az Ünőkő, Vizek ha találkoznak, Az én szobám, Az utolsó ház, Havasi feszület és a Gyopár című versek.

Az ünnepséget Gegő Sándor, a házigazda megilletődött köszöntő szavai nyitották meg, aki elmondta, milyen öröm számukra Reményik Sándor örökségét ápolni. Ezt követően a nagy költő Örök tűz, később pedig az Egy lélek állt című versét hallhatták a jelenlévők a kolozsvári Gurka-Balla Ilona előadásában, aki a nagyváradi szavalóverseny első díjasa.

Mester és tanítványa című avatóbeszédében Turcsány Péter, a Kráter Műhely Egyesület elnöke az erdélyi otthonmaradást és helytállást emelte ki Reményik költészetében és életében. Turcsány Péter a Voltam és más önéletrajzi írásokból Wass Albert szavaival idézte a román megszállók kolozsvári bevonulását, ami Reményik Sándort, Wass Albertet és az erdélyi írókat ugyanúgy sújtotta. A fiatal Wass Albert Reményiktől, nagyapja barátjától közvetlenül tanulta meg a nemzetért dacoló hitet és az igazmondás bátorságát. Szimbolikus, hogy a költő halála után a Kisfaludy Társaságban éppen őt választották meg Reményik Sándor helyére. Elmondta, hogy Reményik, aki az Erdélyi Helikon alapító tagja, a Pásztortűz folyóirat alapító főszerkesztője a magyar irodalomban, költészetben betöltött helye szerint Erdély első számú költője egyrészt helytállása miatt, másrészt mert az Eredj, ha tudsz c. versének üzenete és a költő ars poeticája máig megőrizte érvényességét. A Radnai-havasokban írt verseit a Rilkével fémjelzett európai lét-líra mintadarabjai közé sorolta. Végezetül a „vadvizek zúgása” ihlette saját, Radnaborbereken írt A völgy zenéje – Emlékezés Reményik Sándorra c. versét szavalta el Turcsány Péter, míg a jelenlévők meghatottan ismételték a vers egyik szép tercináját, amelyből álljon itt egy rövid kis részlet:
„Mondd, ily szerelmet ki adott neked,
földi létre égi feleletet, te gyermektelen,
hogy mindannyian lettünk gyermeked.”
Dávid Gyula irodalomtörténész, a kolozsvári Polis Kiadó vezetője Reményik Sándor és Radnaborberek című előadásában elmondta, a több évtizedes elhallgatás után, az 1989-es romániai fordulatot követően Reményik költészetét „ismét a megérdemelt megbecsülés veszi körül”. Versei újra megjelentek nemcsak a könyvesboltok polcain, hanem ünnepi alkalmakon is egyre gyakrabban elhangzanak. A szülőházán elhelyezett emléktábla újra látható, mellszobra pedig annak a kolozsvári evangélikus templomnak az udvarán áll, amely egyházközségnek főgondnoka volt.

Elsősorban azonban a Radnaborbereken született kötetről, a Vadvizek zágásáról (1921) és arról a 11 későbbi versről beszélt Dávid Gyula, amelyek földrajzilag (a költő egy későbbi, 1922-es borbereki nyaralása) vagy keltezésük alapján ide köthetők. Reményik akkori életét és lelkiállapotát a trianoni békediktátummal tetézett összeomlás alapvetően meghatározta, és itt, Borbereken keresett megnyugvást. Azonban hiába szerette volna, nem tudta kizárni magából a világot. A kötetet a Karácsonyfapiac címet viselő, három versből álló ciklus zárja, melynek harmadik darabjában (A karácsonyfa énekel) a költő saját maga sorsát és ars poeticáját fogalmazza meg – mondta Dávid Gyula irodalomtörténész.

Ha szűk szoba: hadd legyen szűk szoba!
A szűk szobában is terem öröm.
Gyúl apró gyertya ínség éjjelén,
Ó, csak ne legyen sorsom bús közöny.
Ó, csak legyek a fény forrása én,
Apró gyermekek bálványozott fája,
Én az idegen, én a jövevény.
Égő fenyőfa, égő áldozat.
Akit az Isten ősi otthonából
Emberek örömére elhozat.
Csak rajzolódjék mélabús árnyékom
S imbolyogjon a szűk szobák falán.
Mindegy, hogy mi lesz velem azután.

(Reményik Sándor: A karácsonyfa éneke-részlet)

Borberek – a szimbólumok útján címmel saját, radnaborbereki élményeiről beszélt Bágyoni Szabó István író, a PoLíSz folyóirat főmunkatársa, aki 1977-ben két hetet töltött Radnaborbereken, az „írószövetség villájában” éppen akkor, amikor Kolozsvárt meghalt Kós Károly. Ekkor társaival ráébredtek, hogy „írónagyságaink egy-egy ilyen Elmenése tulajdonképpen nagykorúvá üti az utánuk következőket”. Megtudtuk, hogyan lepte meg valaki a Pásztortűz néhány példányával, hogy az Erdőtűz – Radnaborberek c. verse első borbereki élményeiből fakad. Hangsúlyozta: Reményik „visszakerül oda, ahová való, abba az egyetemes magyar szellemi épületbe, amelyhez tartozik, de amelyből jó nyolc évtizede hiányzik”.

Bauer Ilona, az óradnai Reményik Sándor Római Katolikus Művelődési és Tanulmányi Kultúrotthon vezetője méltatta a Kráter Műhely Egyesület és Gegő Sándor kezdeményezését, az emlékház létrejöttét és megnyitását. Bemutatta a kolozsvári Szabó Csaba újságírót, valamint kezdeményezését az erdélyi regénytérkép elkészítéséhez. Elképzelése szerint a „regényturizmust” elősegítő térképen Erdélyszerte jelzőtáblák mutatnák az írók, költők által látogatott helyeket és műveikben megjelenő valós helyszíneket.

A Reményik-emlékház megnyitását és Jakab György fa- és csontszobrász által készített Reményik Sándor emléktábla-avatást követően a jelenlévők elénekelték a magyar és a székely himnuszt, majd Tímár Zoltán plébános úr megszentelte a házat. Végezetül az érdeklődők megtekinthették az emlékházban berendezett kiállítást, valamint Essig Klára grafikusművész radnaborbereki témájú rajzait.

A kiállítást gazdagítja a Németh László író könyvtárából való 1924-es A műhelyből című Reményik kötet, amelyet az író lánya, Németh Ágnes adott át az emlékháznak. Bágyoni Szabó István író a Pásztortűz folyóirat három számát, míg az Erdélyi Helikon folyóirat két számát adta át, a Nap Kiadó pedig a Reményik Sándor emlékezete kötetéből ajánlott fel három példányt az emlékháznak.

A kiállítás anyagát válogatta és összeállította Csernóczky Judit.

 

 

BEJELENTKEZÉS
EDDIGI VERSEIM
MEGOSZTOTT VERSEK
VERSMONDÓK KÖZÖSSÉGE


Facebook

Termékek

TOVÁBBI TERMÉKEK →

To Top