Fejtő Ferenc:
A zsidó és az Úristen
Ez a nagyesszé egyszerre tekinthető a zsidóság mibenléte meghatározási kísérletének, a zsidó sors és történelem filozófiai felmérésének, a zsidó identitástudat gyökerei boncolásának, vallásfilozófia és történelemfilozófia bölcseleti egybekapcsolásának, végül – de korántsem utolsósorban Fejtő Ferenc saját identtása kísérleti meghatározásának, legmélyebb valója egyszerre misztikus és diszkurzív kimondásának. A mindenféle szempontból rendhagyó kísérlet a szerző talán legjelentősebb munkája. Megalkotásában egyszerre vett részt az önéletíró, a szépíró, a történész, az irodalomtörténész és a filozófus Fejtő, egyúttal kiegészülve a más munkáiban ritkán színre lépő vallási gondolkodóval és Istenkeresővel.
A kötet egyik alapvető gondolata, hogy „a történelem színpadán fellépő minden nép – tisztán emberi cselekedetein kívül vagy épp azok által – transzcendentális jellegű drámai cselekmény részese”. Ezt a transzcendentális kötődést vizsgálja Fejtő a zsidóság társadalmi-történelmi sorsa nagy csomópontjaiban, ebből vezeti le a zsidó sajátosságokat és identitástudatot. Grandiézus történelemképe, filozófiája természetesen hatalmas vita is Hegellel, Marxszal és Lukáccsal. Fejtő természetesen nem vallásos a szó felekezeti értelmében, sem zsidóként, sem katolikusként (korán áttért a katolicizmusra), ám mindenképp „foglya” a transzcendenciának, amely megtapasztalásairól – élete talán legnagyobb élményeiről – is számot ad könyvében. Műve természetesen nem egyenes vonalú, nyugodt előadású értekezés. Sokféle ellentmondás feszíti, és a szerző épp ezekre az ellentmondásokra hegyezi ki beszédmódját. A szinte mérhetetlen tudásanyagot és tán még hatalmasabb gondolati matériát görgető, művelt és sokféle empátiával felruházott olvasót feltételező nagyesszé.
(Legeza Ilona)
