A Garamvölgyi Tamás felhasználó összes verse >>>
Rózsaszín Folyó
Úszok, és lebegek.
Fekete lepkék, és tehenek.
Életünk országútján forgatjuk a celluloid sötét vezérfonalát,
miközben sorvadás áll a hátunkba, és nevet a keserv hullámain,
az éterbe rebbenve, félve, óvatosan.
Kitérés, víg napok, boldog órák sebessége száguld, itt hagyva mindent, mi kortárs
és hazug, mi nem igaz, csak hallucinogén, ópium szagú búza szemek.
Muzsikálj nekem Te cafat, Te élettelen röhejes fapofa.
Versengj a szabadságért, vidd el a fő díjat, fürödj sírgödrödben égetve viaszkos tested.
Száradj meg a nap sugarai alatt, egy domb tetején, őrült konoksággal,
vidám emberséggel agyad lüktetésében bóklászva, egyedül a tömeg sokszorosított arcaival.
A Rózsaszín folyó ömlik a hason színű köd mellet, a ciklámen életérzés hegyormai között.
Szeretet, béke, csúszás-mászás, ordibálás, kisebb lélegzet a torkod szűkében!
Szólalj meg, és láthatod a kígyót és a békát, mit kiköptél az imént,
a néma világ peremén bámulva a művészet tovaringó látszatát.
Ész,
Szem, Orr,
Száj, Fül,
Hús
Testetlen Lélek,
Kar, Vers ,Film, Zene - Kar,
Ölelés, Gyomorforgató - Ölelés
Kéz, Terményadó - Kéz
Inak Inak
Vér Vér
Fej Fej.
Agy? Tudat?... Köd… rózsaszín.
Úszok és lebegek.
Fekete lepkék és tehenek.
Utazás a vonat füstjében messze a vízhez, és a száraz élvezethez.
Menekülés a szerelem ölelésébe, hozzád, hozzám, hozzánk, hozzátok.
Hozzátok csak a fejszét, vágjátok ki a fákat, füveket,
készítsetek belőlük rózsaszín selyempapírt.
Lássátok a kották hálóját, az új gitáron játszott csendet.
Legyek én is tömegcikk, az üzletsoron, adjatok el.
Felejtsetek el! Vessek e magamra? Vagy felejtsek el illatozni?
Hagyom, szagoljátok a „pink” folyót, és annak bűzös halait.
Aludni térek, elernyedek, rajzokat égetek, tisztálkodom a szavakban.
Csak a tv vidít, és nevettet a butaság álmodozása, régi filmek rémsége.
Feledés vár a bíbor hajnalokra… nem tudjátok, hogy milyen is az.
Úszok és lebegek.
Fekete lepkék és tehenek.
Rétek, virágok.
Víz… és lángok.
