A Kertészffy Margit felhasználó összes verse >>>
SZENT GENOVÉVA SIRJA.
Nem koporsóba zárták csontjaid..A Gall
Művészi ízlés szebbet szánt tenéked..
Nyughelyed arany álom, égi diadal,
Halál nem látott még ily drága éket
Mint az ereklyetartó melyben megpihentél
S amely körül sok gyertyaláng lobog.
Te, ki e Bábel védő-anyja lettél,
Páris szíve ma is benned dobog.
Saint Etienne dü Mont és furcsa tornya
Föléd borítja szürke, vén falát
S korunk vízfényét ódon testén hordja,
Páris rőt estjét s szürke hajnalát,
De vad zaját iramló századunknak
Nyughelyed mellől gondosan kizárja,
Hozzád csak lelkek méla búja juthat
S a gyertyák arany-füstös glóriája.
O! Én is - - én is térdepeltem egyszer
A lábaidnál néma áhítatban:
Pogány, ki nem hatott meg semmi kegyszer,
Ki megfáradtam árva napjaimban:
A szépség megfogott hatalmas kézzel,
Szívembe markolt, - - kényszerített - - térdre..
Hittem - - Isten-látó szemeddel rám is nézel
S ha gyertyát gyújtok, megsegítesz érte.
Mit kértem akkor? - - O! mit tudom én azt,
Imámat nem formáltam én szavakba..
Ezernyi sebre könyörögtem vigaszt,
S ahol a gyertyák égtek sorba rakva
Egy piciny lángot én is meggyújtottam
Nagy szégyenkezve, szinte babonásan
És aztán elsiettem, menekvőn futottam,
Talán, - - hogy önön lelkem meg ne lássam.
Most, hosszú évek múltán, tudnék szólni
Tehozzád, szelíd lelkű, drága Szent,
Oly bátran tudnék most föléd hajolni,
Hogy elsuttogjam, népem mit izent,
Neked, ki álltál angyaloktól védve
Az ostromlott Lutécia előtt.
Tán értenéd a szót, mely ezeréve
Megértetlenül városodba jött.
Az életednek szelíd, szép regéjét
Egy Puvis de Chavannes már elmesélte,
Megfestette arcodnak gyöngy-fehérjét
S miként suhant át fátylad hó-szegélye
Harcos koroknak vér-gőzén keresztül,
Hogy védően Páris fölé boruljon,
Páris fölé, mely bölcsőjében rezdült,
Remegve, hogy a vihar elvonuljon.
Galamb - - te szembe néztél a Turullal
Mikor az Úr kardját marokra fogta,
A nyugatverő, keleti Nagyúrral,
Révült szemed szívét bizton meglopta
S haragja vér-rubintját fölcserélted,
Kincses szívében amit hordott, - - gyöngy lett,
És ő viselte azt, titokban, - - érted,
A lelke mélyén - - egy irgalmas könnyet.
Pantheonnak hősidéző árnya,
Hogy téged is idéz, oly drága nékünk.
Sok álmodó Magyar szívébe zárja
És Párisod - - kissé - - a büszkeségünk.
Az Úr csodát csak ott tehetett véled
Hol visszhang támadhatott halk szavára..
Páris! Keletnek kertje kapudnál megérett
Krisztus malasztos, égi harmatára.
Most nem gyújtanék gyertyát szentélyedbe,
Szent Genovéva - - égő fáklyát hoznék,
Keletnek lángja juttassa eszedbe
Amit ma már csak ódon rege mond még,
Hogy volt egy nép, szilaj és büszke fajta
Mely átviharzotta a fél világot..
Az Úr keresztje súlyosodik rajta..
De te előtted - - szelíden megállott.
S ti hamvak ott - - az arany szarkofágban,
S te lélek ott - - a boldog égi fényben,
O! egyesüljetek egy új csodában
S úgy cselekedjetek, mint egykor - - régen,
De most a mi Hazánkat védd, te drága
Megüdvözült. . Kapunkba állj oda,
Mert érted egykor - - O! emlékezz rája!
Keresztté enyhült Isten Ostora..
1939
