A Ficzere Éva felhasználó összes verse >>>
Fordul a kocka
Azt mondják, mindenki a saját sorsának a kovácsa. Olykor azonban előfordul, hogy azt már gyermekkorban elszúrják helyrehozhatatlanul. A mi környékünkön ez kifejezetten jellemző volt. Száz diákból egy-két olyan volt, aki vitte valamire. Persze nekik sem volt könnyű itt élni. Ők is látták a bűnt, sőt bűnöztek is, emellett mindenki álszent strébereknek titulálta őket. Pedig csak szerettek volna kitörni, próbáltak megélni, illetve túlélni. Ott ahol a nyomor, az éhezés, a lepukkant lokálok éjszakai élete a mérvadó, nem igazán lehet a jó fiút játszani. Az igazat megvallva nem is akarják. Már-már elfogadják az életüket. Mindenki vágyik a gazdagságra, de senki sem tanulás és kemény munka árán szeretne szert tenni erre. A könnyű lé csábítja őket, a nagy balhék. Lopás, drogkereskedelem, prostitúció, futtatás, gyilkosságok, leginkább ez jellemző Hamtownra. Itt, ahol nincs megbocsátás, csak bosszú, egy-egy összetűzés is végzetes lehet. Meg kell találni az arany középutat, húzd meg magad, de ne tűnj gyávának, védd meg magad, de ne akarj felülkerekedni másokon, keresd meg a kenyered, de nézd meg kitől veszed el azt. Minden apró részletre tüzetesen figyelj oda.
Szerencsésnek mondhatom magam, mert én egész könnyen beilleszkedtem ebbe a környezetbe. Általában jóban voltam mindenkivel, ha valaki kötekedett, egy nagyobb kutya ott termett, hogy megvédjen. Még ma is örömmel fogadnak, ha visszatérek. Én nem ártottam senkinek, ők nem ártottak nekem. Sőt ha tudtam segítettem. Tudták, hogy a gyerekek velem biztonságban vannak, ha orvosra volt szükség engem riasztottak, vagy ha csak lelki segély kellett, akkor is bátran fordultak hozzám. Nem voltam az utcák hősnője, egyszerűen ember tudtam maradni az embertelen körülmények között.
Chris és Tom kevésbé vallhatja magát mázlistának. Minden esetben ráakadtak a bajra, illetve a baj rájuk. Gyermekkoruk óta a csetepaté vette őket körül. Nem voltak rossz gyerekek, sőt kimondottan eszesek voltak. Egyszerűen elragadta őket az ár, nem tudtak szabadulni a szennytől, ami az utcán rájuk tapadt. Ők voltak a környék legjobb zsebesei, még magát a minisztert is kipakolták volna egy szempillantás alatt. A legmélyebb zsebek sem okoztak nekik akadályt. Kiskoruk óta űzték a mesterséget. Emellett olykor kereskedtek kábítószerrel is, de ez csak afféle mellékállás volt.
Egy nyári hajnalon, a környék egykori nagy bandavezére Billie Joke érkezett a városba. Ő is itt nevelkedett fel, ismerte a helyet a tenyerénél is jobban. Az öreg Billie 50 körül járhatott, de remek formában volt. Igaz mitől is lenne ez másképp sosem dolgozott, csak vezérkedett. Irányította a bűnszövetkezetet. Ő volt az egyetlen, aki nem akarta kinyírni a többi bandát. Elfért mindenki mellett, nem követelt területeket nagysága ellenére sem. Őt az összes banda tiszteletben tartotta, érte még összefogásra is hajlandóak voltak.
Chris és Tom fiatal suhancként nem ismerhették Billiet, ugyanis az már jó pár éve melegebb éghajlatról irányította a szervezetét. Szimplán egy gazdag fószert láttak benne, vastag bukszával. Elhatározták, elvesznek tőle mindent, amit a zsebek rejtenek. Azt beszélték, Billie körülbelül két hétig marad a Hamtownban, lesz idejük bőven felkészülni. Megfigyelték, hogy az öreg minden este a Reménysugár nevű lokálban étkezik. Ez volt a város legszínvonalasabb helye, talán ezért is nevezték így. Összezsebeltek annyi pénzt, hogy be tudjanak ülni a kis vendéglőbe, és megkaparintsák az öreg értékeit. Arra senki sem számított, hogy Billienél csak egy kis apró lesz, ugyanis nem ment jól az üzlet manapság. Ezért is utazott a városba, hogy rendet tegyen. A Reménysugárban pedig ingyen étkezett, hiszen ő segített annak a felépítésében. A fiúk szerény 5 dollárral és egy aranyórával távoztak a helyszínről, ez éppen csak fedezte a vacsorájukat. Nem bánták azonban, legalább egy kicsit, hacsak pár percre is, de valakinek érezték magukat. Billie induláskor az órájára pillantott. Akarom mondani pillantott volna, de az nem volt a karján, sem a zsebében. Elmosolyodott, majd így szólt: „Kerítsétek elő a két fickót, amelyik a mögöttem lévő asztalnál ült, elvettek pár percet az életemből.” Az emberei azonnal a srácok nyomába eredtek. Furfangos pasas volt Billie, egyből tudta, ki a tettes. Nem gondolta volna, hogy ilyen egyszerűen túl járnak az eszén.
Tom és Chris fülébe jutott, hogy keresik őket, jól elrejtőztek hát. Teltek a napok, de még mindig utánuk futkostak.
- Te Tom, nem gondolod, hogy nagy felhajtás ez pár dollárért?
- Valóban az. Talán vissza kellene adnunk, pár óra alatt megkeressük a dupláját is.
Így is tettek, visszavitték a pénzt a lokálba. Mikor Billie megjelent, elé álltak és átadták az értékeket.
- Nagy szüksége lehet rá, ha ekkora herce-hurcát csinál miatta.
- Az öreg csak mosolygott. Tudjátok, ki vagyok én? Nem erre van szükségem, hanem két ilyen talpraesett fickóra, aki egyszerűen túl jár még egy ilyen vén róka eszén is, mint én.
Chris és Tom értetlenül álltak az eset előtt. Az idő múlásával azonban mindent megértettek. Állásajánlatot kaptak Billitől, amit egy fényesebb jövő reményében el is fogadtak.
Így vált hát a két senkiből, nagymenő gengszter. Egy kis hakni bizonyult életük legnagyobb fogásának. Rövid időn belül egy életre elegendő pénz állt nekik a házhoz.
Mára mindkettejüknek családjuk van, és egy-egy kis szigeten élnek, békében, nyugalomban, távol mindennemű bűnözéstől. Habár szerencsétlenként indultak el kis városunkból, nagyobb szerencsével jártak, mint közülünk bárki. Végül is a legrosszabbnak tűnő ötlet hozta meg a sikert számukra. Ez újabb bizonyíték lehet arra, hogy nem szabad félni az ismeretlentől. Álljunk az élet elé és nevessünk a képébe. Akkor majd az is visszamosolyog ránk.
