A Lava0408 felhasználó összes verse >>>
Nemesember
Nemesember, nemes szív,
Mely már annyi mindent bírt.
Most megrogy e súly alatt,
Érzi, hogy már nincs királya.
Szöktetési kísérletük hiába,
A király mégis hálát érez iránta.
Nemesünk szíve-lelke remeg,
Midőn a vesztőhelyen meghallja a lépteket.
Az oroszlán nyúllá lesz,
Ahogy meghallja a neszt.
Hallja a halál neszét,
Mely most hóhérként fölé lép.
Nemes ember, bátor szív,
Fölötted a Halál Hidrája,
Angolul érted a szót:
,,Remember!''- s a bárd lesújt.
A nép megdermed
Úgy, mint nemesünk egész teste.
Sápadt fejét fölkapva
Vörös csepp hull a nemesi homlokra.
Az uralkodó utolsó szava,
Hozzá intézett búcsúja
Eleve megrendítette,
S most véresővel öntözte.
Kiosont a förtelmes hely alól,
Arra, amerre volt két ló.
Fogadójába sietett,
Talán ott megpihenhet.
A tükörbe nézvén megállott,
Sápadt arcán vérfolt virított.
Királyi vér, királyi lélek,
Túl sok ez eme szívnek.
S most ott fekszik nemesünk,
Tükre előtt elterülve.
Ujján, arcán most is ott van
Az uralkodó férfi vére.
Nemesember, tiszta szív,
Mely mindent kibír!
Három rendjel mellkasán
Csillog, mint csillag az éjszakán.
Fiát szívből szereti,
Nevelési módja is nemesi.
Apja fia lett a gyermek,
Szívük összeforrva verdes.
Nemesember, drága szív,
Fiával immár nem bír...
Az ifjút elfogta a szerelem,
A házasság megfordult fejében.
Rútul megcsalták,
A lány szereti a királyt.
Az uralkodó megőrül örömében,
A fiú őrlődik szerelmében.
Halálos seb ez egy ilyen fiúnak,
Melyre nem hat apja vigasza.
Belepusztul, nem kétség,
Apát s fiát várja a fényesség.
A fiú háborúban,
Az apa gyengén az ágyban.
Az öregnek látomása úgy szólt,
Mint Isteni üzenet a halálról.
A háborúból hazaér a hű szolga,
Megretten, mikor urát ágyban találja.
Fiam meghalt, ugye?- kérdi az úr gyengéden.
Meg.- hangzik a felelet.
Nemesünk az égre emeli szemét,
Ölében összekulcsolja kezét.
Újra fiát látja, mint a látomásban,
Mosoly játszik szája sarkában.
Fehér keze felemelkedik.
A szolgák feszülten figyelik.
Itt vagyok!- mondja fiának,
Aki mosolyog édesapjára.
A gróf úr keze lassan lehanyatlik,
Ám a mosoly arcán nem szűnik.
Könnyű volt halála,
Hiszen most már ismét fiával van.
Két nemesember,
Két gyönyörű szív,
Immár nem ver,
Mert egymás nélkül élni nem bír.
