A Bea Mikuş felhasználó összes verse >>>
A császárné nincs már!
Bálban keringőzik a sok fenség,
Csupa selyem, damaszt, brokát, hamisan csillogó kelmék.
A szoknya az abroncsra hull,
Felsőd a fűzőre borul.
Álomszép csodaruhák
A tested bezárják,
Báj és kellem, üres mosolygás,
Rosszindulat, pletyka, locsogás.
Abroncs és fűző, álomnak hitt viktoriánus világ,
Rég nem éljük már az udvarhölgyek korát!
Minden csak utánzás,
Darabokra hullt kétszínű világ!
A császárné nincs már!
Volt egy álomvilág,
Hol megidéztük az uralkodók korát!
Beöltözve fullasztó fűzőitekbe, súlyos szoknyákat veszünk,
Gúzsba kötjük magunk, hogy egy kicsit ők legyünk.
Őszintén éltem itt s öltöztem, játszottam,
Végül nehéz lett lelkem, már csak vonszoltam.
Felismertem e világ minden rejtett titkát,
A meredt prűd Európát!
Minden, mi fénylett, megkopik,
A fátyol végül lehullik,
Senki nem áll már Bécs trónján!
A császárné nincs már!
Valóság és játék mindegy már,
Pletyka, kín, zsarolás, düh, vád,
Elhagylak benneteket, hazatérek
Hazámba, hol vár az élet,
A császárnétok nincs már,
Mert leveszi hosszú ruháját,
Fűzője, mi lelkét is megkötötte,
Hosszú brokát szoknyáját, mi derekát ölelte,
Hazatér a jelenbe, s belép egy bálterembe,
Ez már nem Bécs, nem fél,
Ruhája egyszerű s tiszta,
Ez már a valóság tánca, nincsen vissza!
2016. január 10.
