A Balogh Gergő felhasználó összes verse >>>
Az állandóság rovására (2)
„Vártunk.”*
*A lélek öt betűből áll, egy ékezetből és két szótagból.
Anyám néhanapján még hátha történik valami, mondta, „hátha történik valami”.
ezt nem lehet kibírni
az önazonosságig csonkulok*
*Mondta (írta) az érzékeny lelkű francia költő, egy érzékeny lelkű francia tájleírás határán. Marginális helyzet. Tudniillik, a lepra.
Az úgy volt, hogy egy nap NÉV sztreccs medvenadrágért áhítozott, pedig a Jóisten (Α-Ω) nyomatékosan kijelentette, hogy se NÉV, sem pedig az ő törvényes (telen?: nehéz kérdés) hitvese ne ácsingózzon, mert akkoraztán. Egyébként előzménynek talán annyit, hogy nagy örülés volt, megteremtődtek vala (Látta Isten satöbbi), úgymond megvolt az örülés materiális háttérlétesítménye. Ádi, ugorj már el a sarokra, a turihoz, tudod, oda, ahova nem szabad és onnansemmitse. Megvan, Édes? Na, akkor onnan kettőt. Lilát. Végülis. Így Ádám önjáróvá lett és elindult naciért. Jött is a kígyó (maszekben Feri, a szomszédból), hogy neszelte, hogy hancúr lesz, hát hancúr lett, NÉV alanyilag jelen volt (lásd NÉV-val/vel az esett meg...). Csakhogy! Ennek az Ádámnak mániája volt a történeti (bibliai) hitelesség, és visszafordult féltávnál, hogy nehogymá: itt valami nem klappol. Ajtó, NÉV meg a Szomszédferi, szóval értjük, na adokénneked bazmeg. Feri el lett verve, de mentségére legyen (vezekl.), mert a se kéz, se láb, az mégiscsak hendikep. További történések a bibliai hitelesség jegyében. Ámen.
Hámozni, szólt a parancs. A gombához finom kézimunka kell, akár egy szűzhártyához.
A vacsoraasztalnál (ómen!) ültünk, amikor a rádió bemondta, hogy akkor innen húsz év múlva nyuszt villany, elektromosság, úgy egyáltalán a civilizáció. Apám hallgatott, ahogy mindég, majd beleszürcsölt a levesébe. (Soha nem tudott kulturáltan étkezni). Olyan nincs, hogy nyuszt civilizáció, törtem meg a csendet a felvilágosult materialista kisiskolás tévedhetetlenségével. Nyolc körül lehettem és évek óta olvastam az újságot, úgyhogy megijedtem, mennyire kétségbeesetten ejtettem magam elé a szavakat. Féltem. Senki sem válaszolt. Előre meredés. Leves. Nyuszt nyuszt, tettem hozzá. Ettől egy kicsit megnyugodtam. Percektől én voltam a saját apám. Aztán úgy maradtam.
Egyszer (mikor a kurucok már a spejzben, az „én” pedig válasz mivoltában tetszelegve helyezkedett gunyoros félmosollyal jelen lap (és ha nem egy a nyomás? egy a nyomás, egy az I. < többszörözött szubjektum! az lesz az >) szélére ; mikoron ezen elbeszélés egyetlen? főhőse?!? napok óta heroizálta személyét előszeretettel – és tél van és csend és hó és satöbbi – és én [lásd. 2] még éppen nem állítottam, hogy NÉV paradigmatikai jelenség, hogy tehát mindenki szar alak vagy azzá lesz; szóval akkor erről a már emlegetett NÉV-ről kiderült, hogy NÉV-val/vel az esett meg, hogy bizony nagyobb kokott, zárójel, ejtsd. ribanc vagy hímivarú kurva, zárójel bezár, volt, mint ahogy azt kétoldalú (ti. a papír dimenzionális természete) házassági szerződése lehetővé tette volna a számára. Lágy utcazaj, trabanthangzás és ami kipufog; az ágy puffog, nyekergős, panellos. Értjük. Ebbe a felvázolt szerkezetbe nem érkezett meg soha senki („Vártunk.”), ez nem arra való, hogy holmi feleségek vagy férjek toppanjanak belé, mutogatja az omnimpotens szerző szíve-lelke joga s megjegyzem: stílusérzéke szerint; azonban mikor a kurucok már a spejzben, az „én” pedig válasz mivoltában tetszelegve helyezkedett gunyoros félmosollyal jelen lap (és ha nem egy a nyomás? egy a nyomás, egy az I. < többszörözött szubjektum, az lesz az >) szélére , mikoron ezen elbeszélés egyetlen? főhőse?!? napok óta heroizálta személyét előszeretettel – és tél van és csend és hó és satöbbi – és én [lásd. 3] már éppen (nem) állítottam, hogy NÉV paradigmatikai jelenség, hogy tehát mindenki szar alak vagy azzá lesz, szóval akkor erről a már emlegetett NÉV-ről kiderült, hogy NÉV-val/vel az esett meg, hogy bizony nagyobb zárójel, ejtsd. ember, érdekesség, zárójel bezár, lehetett volna máshogy szemléltetve (miszerint: szemléltetve) azt a fránya kontextust. Csak kibújt a szög a zsákból. Hurkos egy zsák) volt.
Ádám anyja megsértődött a világra, mert ablaknak háttal lógott. Akkor láttam először sírni anyámat.
Édesanyám lelke ott kezdődik, ahol az enyém véget ért. NEHÉZ SZÜLÉS VOLT.
akkor sírtam először anyámat
vidám vasárnap este ez a karácsony
