A Bágyoni-Szabó György felhasználó összes verse >>>
Birkatrilógia II-III.
II. Romokban
Romjaiban van a karám,
holnapra már ledől talán,
tombol száj és körömfájás,
a birkanyáj mégis hálás.
Betegít a ronda vírus,
az is olyan gyilkos típus.
Kellene az oltóanyag,
ám a gazdag gazda hanyag.
Magában áll egyetlen kos,
a birkanép nem túl okos,
sunyít, szemmel ver a jerke,
bárgyú birge s gonosz lelke.
De a kos, fekete bárány,
kutyamarás lába szárán,
nem tolong a többi közé,
az a nyáj már nem az övé.
Megint szól a régi nóta
sok idő telt el azóta,
hogy a kecske nem kell neki:
akinek kell, elviheti.
Szú rágja a karámrudat,
kívül lompos kutya ugat,
csaholásnak jó az ára:
birkaagy lesz vacsorára.
Összeomlik szinte minden,
tartása semminek nincsen:
akol, karám, gerinc, erkölcs.
Kolomposnak kéne egy bölcs.
Szétrúgná e kártyavárat,
megszűnhetne az alázat,
emelt fővel járna-kelne,
ha társak közt volna kedve.
Ez a világ szebb, jobb lenne,
boldog birka lenne benne,
szívesebben adná gyapját,
s jobbak lesznek akik kapják.
III. Remények
Terjed szét a durva járvány,
nagyon fél egy öreg bárány,
fáj a szája, fáj a lába,
bezárják a kalodába.
A karámban nagy a lárma,
mert az itatóhely zárva.
Jön egy dühödt faltörő kos,
rábéget a főkolompos:
„Akkor jön a kapunyitás,
hogyha lesz nyájimmunitás.
Hőbörögni itt most nem kell,
várjatok csak türelemmel.
Hamarosan jön az oltás,
gyógyszer, gyógyfű és még sok más,
aztán lehet inni-enni,
nem bánthat már minket semmi.”
Birkára fáj farkas foga,
hárman sompolyogtak oda,
egyik hörög, ő a soros,
kicsit rozzant, kicsit koros.
Öt házőrző is ott van rá,
hogy a farkast elzavarná
ám a kutyák nyüszítenek,
behódoló gyáva ebek.
Jön a bárány, a fekete,
neki van a legtöbb esze,
nem tolakszik bent a sorban,
ő cselekszik a legjobban.
Mert az a fekete bárány,
ahogy kifér torkán-száján,
ráóbéget a farkasra,
rusnya ordast elzavarva.
Huszonhat eltévedt birka,
(nincs már rajtuk semmi irha),
s a gyapjas fekete bárány,
- azt bégetik: ez a sátán.
