A Szabó Zsuzsanna felhasználó összes verse >>>
Kendőbe kötve
Emlékszem, gyermekként órákat álltam az ablaknál,
s vártam, hogy végre megpillantsam drága nagypapám.
Minden hétvégén kilométereket megtett hozzánk -
fonott kosarakkal biciklije mindkét oldalán.
Mikor megláttam, oly boldog voltam,
egyből a nyitott ablakon kikiáltottam.
Szia, Papa! - szóltam szívem szeretetével,
majd szárnyalva futottam le eléje.
Szinte repültem a két emeletet lefelé.
Egy számított, hogy megfoghatom kezét.
Az volt a fontos, hogy átölelhetem,
s a pillanatban adhatom szeretetem.
Az a pár perc - míg öleltem, óráknak tűnt,
és az emlék az évek során meg nem szűnt.
Kendőbe zárva hozta a frissen sült pogácsát.
Tavasszal virágot, máskor a kertből az almát.
Nem számított a hóvihar, sem a nyári hőség.
Vele érkezett a kendőbe kötött manna-bőség.
Féltve őrizve mennyei tartalmát, szívből adta,
s ily kendőkbe kötve sok szeretetet kaptam.
Keszthely, 2018. március 13.
