A Blahó János felhasználó összes verse >>>
Láz / Fever
Írtam verseket erdőről, lombról,
s most tar ágakon muzsikál a szél.
Még alig vált el arcod arcomtól
és ime egyszerre semmivé lettél.
Nárciszt ültettem, ápoltam, vigyáztam.
Kóró lett belõle, ezernyi tüskés ággal.
Csak a jót akartam, érte vitáztam,
szembeszálltam az igazságtalansággal.
Szembefordultam magammal is,
hátat mutattam a nagyvilágnak.
Sötét lett a fényből, igazból hamis
és nem tudom, mi az oka e láznak.
Fejem forró, lüktet halántékom,
s a viz kiver, mig ébren álmodom.
Bűnbaknak sorsomat nem állitom,
magamat örjöngve vádolom.
Vádolom magam, de mindhiába.
Könnyebb nem lesz a kő szivemen,
amely mélybe ránt. És sirok nálad.
Könnyem most már nem áll el sohasem.
Fever
I've written poems about forests and leaves
and now on bare boughs the wind makes music.
Scarcelyhad you face separated from me
when you suddenly turned into nothing.
I planted narcissus I took care of it
but it turned into dry stalk with thorny branches.
I just wanted the right fighting for it
I always opposed the injustice.
I turned against myself as well.
I turned my back on the great World.
the light became dark, the truth turned into false word
and I don't know the cause of the fever.
My head is on fire, my temple is pulsating
I am bathed in sweat while daydreaming.
I don't think my destiny blaming
I keep accusing myself raving.
I accuse myself but all for nothing.
The weight on my heart won't be easier
which pulls me into the deep.I'm sobing.
My tears won't stop for ever and ever.
