A Blahó János felhasználó összes verse >>>
Az olajbányász (1974) / The Oil- man (1974)
Fúrótorony mered a fák fölé,
Messziről látja, aki érkezik.
Egy ütött- kopott bádogbódéban
Az olajbányász éppen étkezik.
Ül a padon meggörbült háttal,
Még olajos néhol eres keze.
Amig eszik megpihen kicsit,
Élettel telik megfáradt teste.
Papirból, sietve fal, mert várja a dolog,
Fürgesége soha nem hagy alább.
Felbőgnek a motorok, lendül a horog,
S nem tudja otthon hogy van a család.
Nagyobbik fia vajon jelest kapott-e,
És a kicsi talán éppen szopik?
S bár bizva várja -hogy hazaér- a napot,
De már érzi, élete lassan elkopik.
Húsz év múltán (1995)
Talán e régi kép kifakult már,
Talán sok részlet megváltozott,
De a fúrótorony ugyanúgy áll,
S ő vándorol, ahogy rég vándorolt.
Where the arrival catches sight of that
A huge derrick towers over the trees.
In a run-down metal shelter
The Oil-man just now is having his meals.
He sits on the long seat with bended spine.
His veined hand remained a bit oily.
While eating his tired body has a rest
And it is filling up with vitality.
He eats in a hurry in paper presentation
Because the hard work is waiting for him.
Machine's roar, and the hook comes into motion
While about the family he knows nothing.
If his elder son has got a very good mark?
And he keeps his baby sucking in his mind.
Tough he is waiting for coming home with optimism
But he feels getting be worn out his life.
Twenty years later 1995
Maybe this old picture has faded yet.
Maybe the particulars have changed
But he is wandering as he used to
As the derrick stands in the same way.
