Dumaszínház, Gyerekhajó, Pinokkió

“50 év után először játszom gyerekeknek” – interjú Szacsvay Lászlóval

Október 13-án mutatja be a Dumaszínház Gyerekhajó a Pinokkiót, melyben Szacsvay László Dzsepettót alakítja. A színésszel az előadás olvasópróbáján beszélgettünk.

A közönségnek valószínűleg nem gyerekelőadások jutnak eszébe, ha meghallják a nevét. Miért vállalta a felkérést?

Így utólag már nem is tudom. Mikor Pille Tamás felhívott telefonon, hogy bemutatják a Pinokkiót és vállaljam el Dzsepettó szerepét, elsőre igent mondtam. Ekkor még úgy volt, hogy én leszek egyedül élő szereplő, de ez azóta változott. Bár elég sokmindent csináltam már a pályám során, voltam már akasztott ember is, de bábokkal még nem találkoztam, teljesen szűz vagyok ezen a téren és mivel elég öreg vagyok már, úgy gondoltam, belefér még ez is. Nagyon érdekes műfaj a bábszínház. A bábok mozgatása, vagy az, hogy hogyan kölcsönözzük nekik a hangunkat speciális tudást igényelnek. Tudom, hogy idősebb kollégák, int Ráthonyi Róbert vagy Garas Dezső, akik már nincsenek köztünk szintén szerepeltek hasonló előadásokban. Ezeket az előadásokat ugyan nem láttam, de a hírük elért hozzám, úgyhogy az ő példájuk is lebegett előttem mikor igent mondtam. És persze arról sem szabad megfeledkezni, hogy egy nagyon szép és tanulságos meséről van szó.

Mi volt az első benyomása a csapatról és a helyszínről? Játszott már hajón korában?

Mindenki nagyon szimpatikus volt az első perctől kezdve és ez a hajón lévő játék is nagyon érdekes. Persze még meg kell szoknom, mert előadás közben is előfordulhat, hogy meginog a hajó, ha jön egy nagyobb hullám, ami miatt még izgalmasabbnak ígérkezik a dolog. Klasszikus értelemben vett színházi előadást nem játszottam még ilyen környezetben, de nemrég a Cseh Kulturális Napokon felkértek, hogy olvassak fel két Capek novellát egy kisebb hajón. Akkor nagyon hullámzott, amitől émelygett a gyomrom, úgyhogy alig vártam, hogy vége legyen, de itt ilyen remélem nem lesz. Ezen kívül szerepeltem az A38 hajón, ahol jazzt játszottunk, ez a Katona József Színház Jazztetés produkciója volt.

A rendezővel, Pille Tamással dolgozott korábban?

Ez lesz az első alkalom. Nem igazán ismertük egymást korábban, de hogy kit ismerek, vagy kit nem ismerek, az nem jelent semmit. Kellér Dezsőnek van egy ideillő anekdotája, miszerint az embert fiatal korában az zavarja, hogy senki nem ismeri, idős korában meg az, hogy senkit nem ismer meg.

Milyen a viszonya Pinokkió történetével? Vissza tud emlékezni, mikor találkozott vele először?

Valószínűleg gyerekkoromban ismertem meg, de nem tudom felidézni pontosan mikor. Talán ez is bizonyítja, milyen klasszikusról van szó, olyan, mintha mindig ismertük volna. Ez egy nagyon szép és tanulságos történet a gyereknevelésről, a szeretetről és a rossz tulajdonságok levetkőzéséről. Lényegében egy tanmese, ami a szülőket és a gyerekeket egyformán tanítja.

Ön szerint a szülők vagy a gyerekek szorulnak rá jobban a tanításra?

Természetesen a szülők, mert a gyerek a szülőtől tanul. Aztán bekerül az iskolába és attól kezdve a szerencsén meg a pedagógusokon is múlik. Az én egyszem fiamnak például mikor iskolás lett, fél év alatt betelt az ellenőrzője. Ott a tanárral is lennie kellett valami gondnak. Nem volt rossz gyerek, csak mindig ő köpött ki utoljára az ablakon.

Szívesen játszik gyerekközönségnek?

A bábok mellett ez a másik újdonság. Még soha életemben nem játszottam gyerekeknek. Bár főiskolásként szerepeltem Duka Margitkánál a mostani Thália Színházban. Ott Vöcsök voltam a Rab ember fiaiban. Az egy külön élmény volt. Nagyobb gyerekekből, inkább kiskamaszokból állt a közönség, és annyira elragadta őket az előadás, hogy egészen tevékenyen részt is vettek benne: U szöggel lőtték a gonoszokat az erkélyről, szegény Hadics Lacinak majdnem kilőtték a szemét. Én megúsztam, mert a szegény gyerekek vezérét játszottam és szimpatikus voltam nekik. Ez volt eddig az egyetlen élményem, de nagyon érdekes volt, mennyire részt tudnak venni a gyerekek az előadásban. Lényegében ötven év után először játszom gyerekközönségnek.

Milyen elvárásokkal állt hozzá a próbaidőszakhoz és az előadáshoz?

Nem voltak elvárásaim. Teljesen mindegy, hogy az ember mit és mennyit játszott korábban, minden darabot teljesen az elejéről kell kezdeni. Tavaly megadatott az is, hogy életemben először az Operettszínházban is felléphettem a Kékszakállban. Az is egészen új élmény volt.

Ezen kívül milyen új szerepekben láthatja még a közönség ebben az évadban?

A korábbiak mellett Fejes Endre Rozsdatemetőjében kaptam egy szerepet a Katona József Színházban. A többit pedig majd meglátjuk. Szoktam mondani, hogy olyan vagyok, mint a Gelka: Híjon, jövök!

(Forrás: szinhaz.org)