Ady mindent akart – interjú Nagy Sándorral

Horgas Ádám a karaktereket, a viszonyrendszereket gyakran elemzi a próbák során, fontosnak tartja, hogy a színészek minden egyes szóval tisztában legyenek, hogy mit miért mondanak. Az Elfogyni az ölelésben próbái is hasonlóan indultak?

Igen, ráadásul 2020-ban egy kávézóban tartottuk meg az olvasópróbát, mert a járvány miatt a színházba akkoriban nem léphettünk be. Két hétig elemeztük a különböző szituációkat, a figurákat. A Magvető Café tökéletes helyszín volt a szövegelemzésre. Nyáry Krisztián is nagyon sokat mesélt Ady életéről, szerelmeiről, a levelezéseiről. A darabon kívül is sok új információval gazdagodtunk, izgalmas időszakként éltem meg.

Amellett, hogy Ady zseniális költő, milyen embernek ismerted meg a darab alapján? Mennyire kerültél közel a gondolataihoz?

Azt gondolom, hogy mindannyiunkban több személyiség él, de pl. a neveltetés, a konvenciók is befolyásolják, hogy mit engedünk a felszínre. Ady önpusztító énjével nem tudok azonosulni, az élete végéhez közeledve már 140 cigit szívott naponta, veronálra ivott. Amikor elméjét megzavarta a különböző szerekkel, nagyon agresszív volt. Ahogy Nyáry Krisztián is fogalmaz: ő mindent irtott magában és maga körül is. Én azonban nem ilyen vagyok, sőt, a korral egyre inkább figyelek arra, hogy egészségesen éljek. A belső vívódásait sokkal jobban megértem: Ady mindent akart. Maximalista vagyok én is, és hiszek a ’most történjen meg” pillanatban a színpadon. Agárdy Gábor mondta, hogy ha valaki azt képzeli, hogy ő III. Richárd, akkor az bolond, viszont, ha egy színész elhiszi magáról 7-10-ig, akkor nem az. Pontosan így gondolom én is.

Ady olyan volt, mint egy 20. század eleji rocksztár?

Konkrétan igen. Nem volt monogám típus, a levelezései tulajdonképpen a mai Tinderhez hasonlítottak. Szanatóriumokban kezeltette magát, a filmből az is kiderül, gyakran írt pénzért. De mindez hozzátartozott a ’zsenijéhez’. Léda fogalmazta meg tökéletesen, aki attól félt, hogy Ady a szanatóriumban kigyógyul a zseniből.

Hogy látod, mitől izgalmas ez az új műfaj, a film-szín-játék? Milyen emlékeket örzöl a forgatásról?

Mindig az adott napra készültünk, sok szöveget kellett megtanulnunk. Horgas Ádámban maximálisan megbízom, nagyon szeretek vele dolgozni, mert bármi is történjen, nem hagy magunkra, és a legjobbat hozza ki az adott helyzetből. Ezúttal is így történt. Igaz, ma már másképp állnék egy-egy jelenethez. Sok közeli felvétel készült, ahol csak a gondolat számít. Talán egy-két szélsőségesebb jelenetnél most bátrabb lennék.

A vizualitás, a zenei aláfestés, az összművészetiség is erős hangsúlyt kap?

Nagyon érdekes képi világa van, az előadás költőisége a látványban is tükröződik, és a hangeffektek is kiemelkedők. Annak ellenére, hogy az Elfogyni az ölelésben régi levelezésekből összeállított történet, a másfél óra alatt nincs benne unalmas rész. Eszembe is jutott, milyen szívesen megnéztem volna a gimnáziumban egy hasonló játékfilmet Adyról, vagy Kosztolányiról, József Attiláról és versolvasás után megismerhettem volna az életüket. Mennyivel könnyebb értelmezni, elemezni a verseket, ha közelebb kerülünk a költő mellett az emberhez.

Az Elfogyni az ölelésben premierjét online tartják a Madách Színházban, és a naptárad gondolom most is tele van.

A napokban sokat utazom Kaposvárra, ahol Szente Vajk barátom rendezése, a Legénybúcsú a Játékszín, a Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház és a Kaposvári Csiky Gergely koprodukcióként kel életre. Az előadásban szereplő színészek a replika rendezésnek köszönhetően átjárnak Budapest és vidék között, így történhetett, hogy egy alkalommal Vajkkal pl. beálltunk próba nélkül a nyíregyházi produkcióba, melyet én állítottam színpadra, és melyet most Kaposváron is megrendezhetek. Szerencsére hamarosan a Mi kis falunk forgatása is folytatódik, és egyéb terveink is vannak: szeretnénk az Adagio zenekarral újrakezdeni, de csak akkor, ha Homonnay Zsolttal és Balczó Péterrel sikerül időt szánnunk rá, mert profi produkcióban gondolkodunk. Igazán szerencsés vagyok, hiszen van olyan napom, amikor a kaposvári munka után visszavezetek Budapestre, felújító próbán veszek részt, majd este előadás a Játékszínben vagy a Madách Színházban. Nekem ez a szenvedélyem, lehet, hogy én így ’pusztítom’ magam.

És ami számomra nagyon érdekes, hogy amikor bemutattuk a Madách Színházban az Én, József Attila c darabot, 32 éves voltam. Ady 41 évesen hunyt el, és én is 41 évesen forgattam az Elfogyni az ölelésben film-szín-játékot…

Film-szín-játék a Madách Színházban

2020 tavaszán a járvány okozta országos lezárás a Madách Színház meglátta a válságban az esélyt. A magyar színházak közül elsőként jelentek az online térben, újfajta előadásokat hoztak létre, melyeket azóta több tízezer néző látott. “Meggyőződésünk volt és maradt, hogy a járvány elmúltával a kialakult új művészi formára továbbra is szükség lesz. Ezért a színház épületében tévéstúdiót rendeztünk be, felszereltük a szükséges eszközökkel, és mára rendelkezésre áll egy olyan, a legmodernebb igényeket is kielégítő helyszín, amely tökéletesen alkalmas új televíziós művek létrehozására. Már rendelkezésre állnak és folyamatosan készülnek a Madách Színházban új „film-szín-játékok”. A program célja a magyar irodalom szolgálata. Összefoglaló címe: Írók-sorsok-szerelmek, amely a XX. század legismertebb magyar íróinak életét és szerelmi történeteit 50-80 perces film-szín-játékok formájában dolgozza fel.” – olvasható a színház ajánlójában.

Elsőként az Elfogyni az ölelésben – Ady szerelmei előadás mutatkozik be ebben az új műfajban a Madách SzínpadON.

Jegyeket ITT tudnak vásárolni.

Az elhangzott szövegek pontos idézetek a szereplők eredeti leveleiből, naplóiból, visszaemlékezéseiből, Ady Endre verseiből, vagy kortárs tanúk visszaemlékezéseiből. Játszódik Párizsban, Monte Carloban, Budapesten, Lutry-ben, Firenzében, Mariagrünben, Kolozsvárott, Csucsán és Érmindszenten 1909-1915 között.

Forrás: szinhaz.online