Új versműsor az éterben

Május 6-ától hétfőnként jelentkezik a Belső közlés, a Klubrádió új, zenés irodalmi műsora, Pályi Márk szerkesztésében. A rádió erényt próbál kovácsolni a kényszerű műsorstruktúra-váltásból, és a zenét nem az okos szó elhallgattatására, hanem az ahhoz fűződő viszonyunk elmélyítésére próbálja fölhasználni.

Az új műsorban hétről hétre költők, írók olvassák föl megjelenés előtt álló szövegeiket, és zeneszámokat hoznak mellé, amelyek befolyásolták a szövegek megszületését, alkotói pályájukat, meghatározták életük fordulópontjait. Az első hetekben olyan pályakezdő fiatalokkal ismerkedhetünk meg, akik már letettek valamit az asztalra.

Első alkalommal, május 6-án 20 órától Turi Tímea, egy héttel később, május 13-án Závada Péter, a harmadik héten, május 20-án pedig Kemény Lili és Zsófi lesz az adás vendége. A műsor házigazdája Bencsik Gyula, a Klubrádió Basszus című zenei programjának műsorvezetője.

A beszélgetések minden hétfőn este 20-tól 21 óráig hallhatóak a budapesti 95.3-as frekvencián és az interneten. A műsorok az adás után a rádió honlapjának archívumában és a http://belsokozles.blog.hu címen is meghallgathatóak.

Turi Tímea fölolvassa És akkor rendel kettő rigójancsi, Utólag belátni, Célimène szobája, Egy kitörött székláb és Ekvinokcium című, eddig még sehol napvilágot nem látott verseit, valamint magával hozza az Élet és Irodalomban nemrég megjelent, Meridián című versét is. Mellé Cseh Tamás, a Kispál és a Borz, Nick Cave, Norah Jones, a Quimby és Rufus Wainwright dalait választotta ki a szövegek társául – adja hírül a litera.hu.

A líra alapvetően a Klubrádióban van jelen a közrádió mellett. Íme a Magyar Narancs tavalyi körképe.

Kányáditól származó bonmot szerint egy falusi kisiskolás arra a kérdésre, hogy mi a vers, úgy válaszolt, hogy a vers az, amit mondani kell. Az erdélyi költő erre megvilágosodott: “Mintha Homérosz riadt volna föl bóbiskolásából, s nyitotta volna rám fénnyel teli világtalan szemét. Mintha Petőfi Sándor ült volna be közénk. A vers az, amit mondani kell.”

Szerda este a Bartókra hangoltunk, ahol Somogyvári Rudolf (a rádió archívuma szerint: Romogyvári) szavalt klasszikusokat, minthogy maga is klasszikus. A színész, aki amúgy Skoda Rezsőként látta meg a napvilágot, a hagyományos versmondó iskolát képviseli. Szaval, de nem enged meg magának túlzó gesztusokat, játszik a szavakkal, de általában nem komolytalankodja el egy-egy poénért az egész verset, és ami a legfontosabb, halk is mer lenni (ez a formátumos színészeknél ritkaságszámba megy, gondoljunk csak a Hajnali részegséget szétüvöltő-zokogó Bessenyei Ferencre vagy a Nemzeti dalra pogózó Eszenyi Enikőre). Somogyvári visszafogott és érzelmes, persze Tóth Árpádot vagy Vajda Jánost nehéz is lenne “kihozni a sodrából”. A Húsz év múlva furcsa tetőpontját viszont nagyon könnyű lenne túlfeszíteni, hisz önmagában is elég kérdéses a sorpár (“Mult ifjuság tündér taván / Hattyúi képed fölmerül”), de Somogyvári nem lendíti át a giccsbe ezt sem, ahogy Tóth sirámát sem ereszti az abszolút negédbe, amennyire lehet, rövidre fogja itt is a gyeplőt: “”, jaj, barátság, és jaj, szerelem! / “, jaj, az út lélektől lélekig!” Egy helyen csúszik csak meg, Petőfi Ivás közben című versét olvasva valahogy úgy adja elő a részeget, ahogy azt Antal Imre csinálta a nem annyira szép emlékű Szeszélyes évszakokban. Csámcsog, csuklik, összeakad a nyelve, pedig a szöveg az ilyen truvájok nélkül is ülne, csak hát, úgy látszik, Petőfi mindenkin ki tud fogni.

Egész más világ bomlik ki a Klubrádió vers-adásaiból, egyfelől mert itt kortársakat hallunk, másfelől, mert a költők maguk mondják el a verseiket. Naponta egy szöveg hangzik el az idén megjelent Édes hazám antológiából, ami a rendszerváltás óta született politikai-közéleti költészet jelentős összefoglalása. A költőknek gyakran nem túl erős az előadó-művészeti vénájuk, hol pusmognak, hol cincognak, vagy csak egyszerűen mosolyfakasztóak, mint Babits vagy Weöres olykor. Akárhogy is, aki hallotta az Apokrifet Pilinszky hangján vagy az Hommage-t Tandori előadásában, nem biztos, hogy valaha is hajlandó lesz másoktól végighallgatni ezeket a verseket. Jó volt például, ahogy szerdán Vörös István a Ragyogjon a mosolyod, köztársaságot olvasta, vagy csütörtökön Szálinger Balázstól a remek Sok kis reszkető egzisztenciát is érdemes volt végighallgatni, és aztán sorban a többieket – még ha a versek színvonalában feltűnő is a hullámzás.  Az egyetlen hiányérzetünket az okozta, hogy Kemény István vitaindító versét (ennek a politikai-vers-vitának a következménye maga az Édes hazám antológia), az elhíresült Búcsúlevélt nem a költő olvasta fel, hanem Tarján Péter színész, aki küzdött is derekasan a szöveggel, de ha valaki hallotta már Kemény lefojtottan erős, színtelenül is szép felolvasását, az bárkit hallgat, belül ezen a hangon szólalnak meg fejében a sorok.

A Kossuth is naponta jelentkezik lírával, ráadásul ott nem is egy antológiát zongoráznak végig, hanem a szerkesztő, Bognár Monika válogat a teljes meglévő hanganyagból, illetve nyilván újabb felvételek is készülnek. Csütörtök este a Vers napról napra Rakovszky Zsuzsa költészetéből szemezgetett (közelebbről a ’91-es Fehér-fekete című kötetből – bár ez a műsorból nem derült ki). Bodnár Erika és Tímár Éva felolvasásai finoman egyensúlyoztak a depresszió és a nyugtalanság között, s valahogy – talán csak a véletlen szerencse, talán a műsorkészítői profizmus jóvoltából – mindkettejük hangszíne szépen belesimult Rakovszky árnyékos mondataiba. Végül már csak az maradt megfejtetlen, hogy vajon az Új életnek miért csak az első része hangzott el. Így azért nem szokás egy verset felszalámizni.

Mindezek után persze felmerül, hogy egyébként van-e hallgatósága a rádiós lírának, és a válasz minden bizonnyal kétséges, mégis, ha egy-egy ilyen műsor hatására egyetlen ember is verseskötet után nyúl, akkor ott, a papíron vagy a monitoron végre lehet a vers az, ami.

(A versmondó Somogyvári Rudolf, mr3-Bartók rádió, szeptember 19.; Édes Hazám, Klubrádió, szeptember 19-20.; Vers napról napra, mr1-Kossuth rádió, szeptember 20.)

De van egy portál, egy online rádió, ami kifejezetten a versre fókuszál. A Magyar Versmondók Egyesülete hosszas előkészítő munka után, 2006. április 8-án, a Költészet Napja tiszteletére megrendezett versdélutánján, a nyilvánosság előtt indította el Magyarország első, állandó versrádióját.

A tematikus honlap műsorát a látogató állítja össze: a www.versradio.hu internetes címre érkezve mindenki maga dönti el, mely szerző művét, mely előadót helyezi műsorba. A Versrádió oldalán klasszikus költők művei hallhatók klasszikus előadók tolmácsolásában, vagy kortárs szerzők verseit adják elő mai klasszisok. Megtalálhatók a versrendezvények legjobb előadói, a folyóirat-bemutatókon elhangzó művek, a Kaleidoszkóp VersFesztivál előadásai, írók és költők saját interpretációi, valamint a Magyar Versmondók Egyesülete hivatásos és pályakezdő művészei prózai műfajban éppúgy, mint verszenében. Interjúk készülnek megbecsült és közismert írókkal, költőkkel, kevésbé ismert, a pálya elején álló, ígéretes tehetségekkel, a vers- és prózamondó előadóművészet nagymestereivel.

A Versrádió a multimédia adta lehetőségek minél szélesebb tárházát kívánja hasznosítani: a hanganyagok mellett a Magyar Versmondók Egyesülete videó anyagokat is közzé tesz, egy-egy esemény közvetítésekor pedig fotók és írásos beszámolók is megtekinthetők majd. A felvételek folyamatosan készülnek. A szerkesztők arra is lehetőséget adnak, hogy a verskedvelők saját verseik hang- és videó anyagát vagy megzenésítéseiket is feltöltsék.

A Versrádió főszerkesztője Lutter Imre, szerkesztői Kiss László, Szennik Éva és Papp Kornél. Az online Versrádió elnyerte 2010-ben Az Év Honlapja Különdíjat. A Versrádió elérhető a www.versradio.hu oldalon.