Hírek

Petőfi és Júlia a színpadon

Published on

Nem mindennapi Petőfi-előadást mutatott be az Egyetemisták Miskolci Amatőr Színjátszó Köre június 17-én a VOKE Vörösmarty Mihály Művelődési Házban, Miskolcon, majd egy hónappal később, 2023. július 15-én a Neszmélyi Művelődési Házban.

A „Szerelmes vagyok én” című, az Egy Maszk Drámaműhely tagjai által létrehozott Petőfi-előadás az örök emberi érzést, a szerelmet dolgozta fel, a bimbózó, épp csak érlelődő, majd fellobbanó, kölcsönössé váló, szenvedélyes szerelmi dramaturgia révén.

Az előadás, miközben megmutatta a mindennapokat Sándor, Juliska és Móricz hármas otthonában, 1847. november 4-től 1848. június 2-ig (eddig éltek ugyanis ott), folyamatosan hozta az új szerelmi színeket és a hétköznapok kálváriáit is. Ez a néhány hónap a jelenetekben is egyaránt tartogatott örömöt, bánatot, súrlódást, komolyabb vitát és konfliktust, egymás megviccelését, féltékenységet, s közben a legnagyobb irodalmi művek kialakulását, a forradalom előkészítését, a valódi hazafiságot, az ország nagy kérdéseinek vitáját. Ezek meglepő módon nagyfokú hasonlóságot mutatnak a mindenkori, így a mai Magyarország képével, társadalmi kérdéseivel is, mert – s ez innen válik világossá – az ember, a társadalom csak a technikát, a módszereket tekintve fejlődik, de az ember maga ugyanolyan. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a 176 évvel korábban, 1847-ben játszódó események a mai napig rendkívüli izgalmat mutatnak mint dramaturgiai, mint irodalmi és szociológiai szempontból. Az előadásban Petőfi megkérte Szendrey Júlia kezét, akit a lány tehetős apja nagy nehézségek árán engedett el, hiszen utálja és lenézi a fiatal, pénztelen költőt. Ahogy az megtörtént: szeptember 8-án tartották az esküvőt, előtte, júniusban találkozott első ízben az akkor már ismert Petőfi a nála csak hat évvel idősebb Arany Jánossal, akivel hónapok óta leveleztek (azóta, hogy a Toldival Arany kilépett az ismeretlenség homályából). Az esküvő mellett ez a találkozás és a kialakuló barátság legalább akkora örömmel töltötte el Petőfit, mint Szendrey Júlia ellopott szíve. Itt az egyébként nagyon mai és magánéleti vonatkozású levelek egy része is megjelent az előadásban, amely követte a valóságot a történetvezetésben: a fiatal pár a Koltón töltött mézes hetek után Pestre költözött. November 4-én érkeztek a fővárosba, a Dohány utcában béreltek lakást, melynek egyik szobáját kiadták az egyébként jó családi körülmények közül érkező Jókai Mórnak, a barátnak, aki annak idején azzal tudta anyagilag segíteni Petőfit, hogy akkor írt regényét, amit egy pályázatra nyújtott be, Petőfivel másoltatta le.

A közönség úgy láthatta Petőfit, ahogy a tankönyvekben vagy a fantáziánkban soha: saját életközegében! Adott egy lakás, ahol a frissen nőül vett feleség mellett ott él egy barát, a két évvel fiatalabb Jókai, eredetileg Jókay Móricz, aki nevét Petőfi unszolására változtatja meg. Jókai láthatóan éppoly furcsán néz Juliskára, mint maga Petőfi is, mert nem mindennapi, hogy egy fiatal nő asszony létére nem igazán vezeti a háztartást, ellenben igazi nőjogi aktivista, aki élére áll a nők emancipációs törekvéseinek és férfiasnak tartott dolgokat csinál. De nem főz… Petőfiben pedig ott bujkál a kisördög, hogy egy másik fiatalember akkor is a lakásban van, amikor ő nincs otthon.

Petőfi Sándor sztárrá válása mellett nem a hosszú évtizedeken át frigid nőnek gondolt Júlia képe bontakozott ki a nézők előtt, hanem a XIX. század közepének egyik, ha nem a legműveltebb asszonyáé. Júlia azonban háttérbe szorult saját felvilágosultságával. Mégis láthattuk azt a Júliát, aki verset ír, naplót vezet, levelezik, köt és horgol, előadásokra jár, miközben előttünk vált valóra a szerelem, amely bármelyik mai fiatal pár életében hasonlóképp történhet, komoly szerep-felfogásbeli fordulatokkal.

Az előadás 14 szereplője egy workshopon rögzített próbafolyamat eredményeképp állította színpadra művet, amit Móczár Bence rendezett. A produkciót a Nemzeti Kulturális Alap Petőfi 200 Ideiglenes Kollégiuma támogatta, Petőfi-bicentenárium jegyében.

 

Exit mobile version