Hírek

Márai angolul

Published on

Márai Sándor magyar író első angol nyelvű verseskötetét The Withering World címmel szerdán mutatják be a Londoni Magyar Kulturális Központban, együttműködésben az Alma Books független brit könyvkiadóval. Legutóbb februárban jelentek meg magyar költők angolul.

A kötet verseit John M. Ridland és Peter V. Czipott fordította. A magyar származású brit író, Tibor Fischer és a kaliforniai születésű Peter V. Czipott a műfordítás kihívásairól és a magyar irodalom egyik legjelesebb írójának műveiről fog beszélgetni az est folyamán, amikor felvételről elhangzik majd Márai Sándor előadásában a Halotti beszéd című verse is – olvasható a Londoni Magyar Kulturális Központ MTI-hez eljuttatott pénteki közleményében.

Az Alma Books független brit kiadó szerezte meg a fordítási jogokat a leginkább regényíróként ismert Márai Sándor verseinek angol nyelvű publikálására, habár Márai először mint költő és fordító szerzett nevet az irodalom világában. The Withering World című kötet mérföldkő a szerző irodalmi munkásságának teljesebb bemutatására külföldön – áll a dokumentumban.

Sem életében, sem halála óta senki se vitatta, hogy a mi évszázadunk magyar irodalmának egyik legjelentékenyebb alakja Márai. Akik nem kedvelték – és sokan nem kedvelték jobbról is, balról is -, azok is elismerték művészi értékét, gondolatgazdagságát, műveinek hatását az olvasók sokaságára. Amikor a harmincas évek elején máris sikeres regényíróként foglalja el helyét az irodalmi életben és az újságírásban, a fasizmus felé tartó, majd hamarosan rohanó országban a különböző árnyalatú jobboldaliak felettébb idegenkednek egyértelmű liberalizmusa, demokratizmusa miatt, vagyis az adott körülmények közt harcos baloldali ellenzékiségétől. Idegenkednek, olykor háborognak is, de olvassák, gyönyörködnek benne (szándékuk ellenére), vitatkoznak is vele, főleg publicisztikájával. Mert mindig érdekes, amit ír, mert stílusa elegánsan magas színvonalú írásművészet. Mert felizgatja azokat is, akik egyetértenek vele, azokat is, akik politikailag egyenest ellenségüknek tartják. Azután másfél évtizeddel később a szocializmus felé induló, majd az ábrándos szocializmus elképzeléseit hamarosan felváltó, az eszményt önkényuralommá torzító “marxista-leninista ideológia” és a “szocialista realizmusnak” elnevezett irodalmi kényszermunka évtizedeiben a hivatalos kultúrpolitika ugyanazt a Márait ugyanazokért a stilisztikai-politikai tulajdonságai miatt jobboldali “polgári csökevény”-nek láttatná, de közben ugyanúgy elismeri művészi értékét, sőt még szándékainak humanizmusát is. Amikor pedig 1948-ban tudomásul veszi a politikai és főleg a kultúrpolitikai fordulatot, amely megfosztja attól a légkörtől “amely nélkül – saját, élőszóval, illetékes államférfiak előtt elmondott szavaival – nem érdemes élni”, és önkéntes száműzetésbe megy… akkor ugyan nem beszélnek és nem írnak róla, de rosszakat se mondanak. Külföldön kelt és megjelent könyveit ugyan csak illegálisan hozzák haza az odakintjárók, de ezek békésen hazatérnek a kofferekben, terjednek az olvasók között, az irodalom értői magánkörökben beszélnek róluk, anélkül, hogy bárkit megvádoltak volna Márai-könyv olvasása miatt. Mert azért a legilletékesebb irodalmi üldözők is tisztelik, és igyekeznek maguk is olvasni új könyveit. Majd egyszerre már kezdik hazahívni. Az egyre lágyulóbb diktatúrának egyenest jól jönne kibékülni Máraival. Hiszen Zilahy, a másik tisztelt emigráns már békül, olykor már hazalátogat, majd úgy dönt, hogy haza is költözik. Az már történelmi és irodalomtörténeti végzet, hogy hazakészülődés közben hal meg. Márai azonban él, és a maga előkelő modorában, választékos nyelvezetével csökönyösen ellenáll. Nem harcias szellem ő, de nem is békülékeny, hanem konok, aki törhetetlenül hűséges eszményeihez. Így él, egyre magányosabb lélekkel a messze idegenben, egyre magányosabban a múló évek terhével. Már elérkezett a 89-ik életévhez, közeledik a 90. Elege van mindenből, nincs további tartalma számára a létnek. Annak idején elment, mert nem volt már itthon, amiért érdemes élni. Most már sehol a világban nem észlelt olyasmit, ami miatt érdemes élni. Ilyenkor okosabb önként menni. Egy biztos kézzel tartott pisztoly egyetlen lövésével be lehet fejezni. Ezzel a fölényes gesztussal lépett át a nyilvánvaló, a megjósolható halhatatlanságba. Azóta itthon megint a legolvasottabb íróink közé tartozik.

(forrás: mek.oszk.hu)

2013 februárjában jelentek meg legutóbb magyar versek angol fordításban, köztük Pilinszky János több költeménye Londonban, Clive Wilmer New and Collected Poems című kötetében. A kötet Clive Wilmer saját versei mellett ötven versfordítást is tartalmaz, ezek közül 36 magyar költemény, többek között Pilinszky János versei, amelyeket Clive Wilmer és Gömöri György előadásában hallgathat meg a közönség a magyar intézetben. Clive Wilmer önálló kötete mellett a Passio: Fourteen Poems by János Pilinszky című versfordítás-kötetet – amely 2011-ben jelent meg – is bemutatták a fordítók a Balassi Intézet szervezésében.

Clive Wilmer a Cambridge-i Egyetem tanára, és angol irodalmat oktat a Sidney Sussex College-ban. A Numbers magazinnak, amelyet három kollégájával alapított, 1986-tól 1990-ig volt a szerkesztője. 1989-től 1992-ig A Hónap költeménye című műsor vezetője volt a BBC Rádió 3-ban.

Nyolcadik verseskötete, a New and Collected Poems 2012-ben jelent meg. Clive Wilmer régóta fordít magyar verseket: Gömöri György költővel és műfordítóval együttműködésben ez idáig mintegy húsz magyar költő alkotásait fordították le angolra, többek között Radnóti Miklós, Petri György és Gömöri György köteteiből válogatva.

Clive Wilmert fordítói munkásságáért Ady Endre Emlékéremmel tüntették ki 1998-ban, és Pro Cultura Hungarica elismerést vehetett át 2005-ben. Válogatott verseinek magyar fordítását Gömöri György és Szabó T. Anna készítette el, és 2002-ben Végtelen változatok címmel jelent meg.

 

Exit mobile version