Jazz, költészet, mozgás: megszületett a Versben bujdosó – Nagy László lírája új színházi térben
2024 őszén egy különleges, friss hangú versszínházi produkciót mutatott be a Magyar Versmondók Egyesülete. A Versben bujdosó című előadás egyszerre volt műhelymunka, ifjúsági színházi nevelési projekt és látványos színpadi vállalkozás. A produkció a Latinovits Színész Műhely 18–24 éves tagjaival készült, Pataki András Jászai Mari-díjas rendező vezetésével.
Nagy László újrahangolva: versekből színházi élmény
Az előadás alapja Nagy László költészete volt – egy olyan lírai világ, amely képekben gazdag, látomásos, és jóval több, mint egyszerű vallomáslíra. A címadó kötet versei (Seb a cédruson, Medvezsoltár, Ajándék, az Isten lovai ciklusok, illetve az Ég és föld oratórium részletei) nem kronologikus történetet meséltek el, hanem a fiatal identitáskeresés, a boldogságkeresés és a sorsszerűség kérdéseit bontották ki.
Pataki András rendezése jól használta ki a költészet belső ritmusát: a dramaturgia párbeszédekkel, monológokkal, finom karakterhelyzetekkel és mozgásszínházi elemekkel dolgozott, miközben a minimáldíszlet tudatosan hagyta érvényesülni a verseket és a fiatalok színészi játékát. A produkció egyik legerősebb rétege a zene volt. A sajátos hangulatvilágot Varga Gábor világhírű zongoraművész és zeneszerző teremtette meg, akinek albumai Japánban és az Egyesült Államokban milliószám fogytak. A cool jazz, különösen Miles Davis hangzásvilága inspirálta az előadás atmoszféráját: a cél nem a bravúr volt, hanem a belső érzelmi tereket megnyitó, finoman lüktető zenei háttér. A koreográfiát Rovó Péter jegyezte, aki a kortárs tánc elemeit és saját mozgásjelrendszerét ötvözte egy fiatalok számára is nagy kihívást jelentő mozgásanyagban. A tánc hol robbanékony és dinamikus volt, hol visszafogott és érzékeny – a versek világát egy önálló színházi „nyelvként” egészítette ki. A próbafolyamat a Latinovits Színész Műhely számára egy intenzív képzést is jelentett. A résztvevők hangtechnikai, mozgásszínházi és színpadi jelenléti tréninget kaptak, miközben megtanulták, hogyan lehet a költészetet kortárs színházi formanyelven, élő és érvényes módon megszólaltatni.
A Versben bujdosó olyan produkció lett, amely a klasszikus költészetet mai szemmel, mai ritmusban és mai eszközökkel mutatta meg a fiatal nézőknek. A szöveg, a zene és a mozgás találkozásából egy atmoszférikus, letisztult, mégis érzelmileg gazdag előadás született, amely egyszerre szolgálta a közönséget és a fiatal alkotókat. A projekt így nemcsak egy újabb előadással járult hozzá a magyar versszínház palettájához, hanem egy olyan műhelyélménnyel is, amely hosszú távon hat a színésznövendékek pályájára.
