A „kék virág” költőjére, a német irodalom klasszikusára, Johann Wolfgang von Goethére emlékezett a német kultúra fellegvára, Weimar. A város – amely több mint 100 éve a Goethe-rajongók Mekkája – most ünnepelte a helyi Goethe Társaság, továbbá a Goethe Archívum, valamint a Goethe Múzeum megalakulásának 125. évfordulóját. Az alapító-kezdeményező Johann Wolfgang von Goethe unokája, Walther Wolfgang
von Goethe 1885 áprilisában hunyt el. Az utolsó Goethe-unoka végrendeletében úgy rendelkezett, hogy Goethe irodalmi, illetve művészi öröksége Weimar városára szálljon. Még ebben az évben megalakult a Goethe Társaság, valamint Goethe Múzeum, nem sokkal később a Goethe Archívum is.
Johann Wolfgang von Goethe 1749 augusztusában született Frankfurt városában, de életének nagy részét Weimarban töltötte, és ott is halt meg 1832 márciusában. Straßburg-ban belépett a Sturm und Drang nevű körbe (később művészeti irányzat lett), és nemsokára a legkiválóbb képviselője lett. Alig lépett ki a kamaszkorból, már zajos és botrányos irodalmi sikereket aratott. Huszonöt évesen jelentette meg első regényét, Az ifjú Werther szenvedései c. alkotást, ami világhírűvé tette. Goethének számos más híres alkotása van, legfőképp azonban a Faust szerzőjeként él a világ tudatában. Egész életén át dolgozott rajta, ez szellemi önéletrajza. Faust – az emberiség jelképes megtestesítője – az élet célját és értelmét keresi, s a drámai költemény azt az utat mutatja be, amíg megtalálja a választ az emberi lét legalapvetőbb: szabad földön, szabad néppel, munkával alakítani a valóságot.
Goethe hatása az európai gondolkodásra és művészetre mindmáig óriási, ahogy a magyar irodalomra is az. A 20. század első évtizedeiben Iphigenia Tauriszban című drámáját Babits Mihály, a Faustot pedig Sárközi György fordította magyarra. Művei újabb fordításai közül jelentősek Vas István vers- és prózafordításai (Vonzások és választások), valamint Jékely Zoltán és Kálnoky László Faust-átdolgozása. Hermann és Dorothea című eposzát legújabban Hárs Ernő fordította magyarra.
