Annie Ernaux irodalmi Nobel-díjat kapott

Annie Ernaux-t hazájában a legnagyobb élő írónak tarják, az utóbbi években pedig világszerte egyre ismertebbek az önéletrajzi ihletésű könyvei. A Nobel-díjat a szerzőnek azért a bátorságért és éleslátásért ítélték oda, amellyel a személyes emlékezet gyökereit, kollektív korlátait, ellentmondásait elénk tárja.

Magyarországon tavaly jelent meg a Lánytörténet című, ugyancsak önéletrajzi ihletésű regénye, amely az 50-es években, Franciaországban játszódik, miközben a szerző szüzessége elvesztéséről, megalázottságról, evési zavarairól és személyiségének formálódásáról is mesél. A velencei filmfesztiválon idén nagy sikere volt a francia-libanoni Audrey Diwan Happening című filmjének, amely Ernaux L’Evénement című regényét dolgozta fel, és amely egy nem kívánt terhesség és egy illegális abortusz történetét mutatja be női szemszögből.

A 2021-ben megjelent, Ernaux főművének tartott Évek című regényéről a HVG-nek adott interjújában az író így fogalmazott: “Nem volt honnan hova jutnom, mert ösztönösen életrajzzal kezdtem az írást. A népiestől a polgáribb közegig értem el. Minden könyvemben egy nő életét ragadom meg konkrét térben, időben. Saját kifejezésemmel élve önéletrajzi szociográfiákat írok. Az Évekkel az volt a célom, hogy a fiatalok megismerjék a XX. század második felének franciaországi történelmét, kitekintéssel a világra, Európára, a gyarmati múltra.”

Annie Ernaux az emlékezés és a felejtés könyvét írta meg az Években, felvázolva ezzel egy generáció intim portréját – ahogy a hvg.hu könyvajánlójában fogalmaztunk korábban. Az Évek az író születésétől, 1940-től egészen 2006-ig követi végig a személyes történeteket, amelyeken végig lecsapódnak a történelmi események, a kulturális kulcspillanatok, a gazdasági változások, az összefonódásokat pedig a többes szám egyes személyben való mesélés is jelzi. „Olyan folyamatos elbeszélő múltban úszó szöveg lesz, amely fokozatosan bekebelezi a jelent, egy emberi élet utolsó képét is magába olvasztva” – írja körül a műfajt a szerző könyvének utolsó lapjain.

Ernaux-nak sikerül megragadnia az idő kimondhatatlan múlását, és kísérletet tesz arra is, hogy megmentsen valamit „az időből, amelyben már soha nem leszünk”.

Ernaux munkásságáról korábban a Litera úgy fogalmazott, hogy “az írónő könyvei olyan hatással vannak a mai francia nőkre, amilyen hatással de Beauvoir művei voltak az előző generáció számára”.

Irodalmi Nobel

Az irodalmi Nobel-díjat Alfred Nobel végrendelete értelmében évről évre annak a bármely országból származó szerzőnek adják át, „aki az irodalomhoz a legkiválóbb idealisztikus beállítottságú alkotással járult hozzá”. A Svéd Akadémia ítéli oda.

1901-ben, a díj alapításakor értéke 40 000 dollár volt. Az évek során az összeg többször változott, Jelenleg 10 millió svéd koronát tesz ki.

A Svéd Akadémiát kezdettől fogva számos kritika érte a döntései miatt. A bírálatok részben arra vonatkoztak, hogy egyes kiemelkedő szerzők soha nem kapták meg az irodalmi Nobel-díjat (vagy akár a jelölést), míg a díjra kevésbé érdemes társaik átvehették azt. A kritikusok több kitüntetés mögött politikai megfontolásokat és érdekeket feltételeznek.

Tavaly zanzibári-brit Abdulrazak Gurnahnak ítélték a díjat „a gyarmatosítás hatásainak és a menekültek sorsának megalkuvás nélküli és együttérző bemutatásáért”, az azt megelőző évben az amerikai Louise Glücknek, a 2019-es Nobel az osztrák Peter Handkéhez, a 2018-as a lengyel Olga Tokarczukhoz került.

A Nobel-díj történetében csak egyszer díjaztak magyar szerzőt: 2002-ben Kertész Imre nyerte el a díjat „egy írói munkásságért, amely az egyén sérülékeny tapasztalatának szószólója a történelem barbár önkényével szemben”.

Forrás: hvg.hu