Versmaraton: kié itt a tér?

Idén több mint száz kortárs magyar költő olvassa fel verseit április 11-én, a költészet napja alkalmából szervezett negyedik hivatalos Versmaratonon. Az alternatív rendezvényen, a József Attila Versmaratonon több ezren lehetnek. Az utóbbi címe idén: Miénk itt a tér.

Sajtótájékoztatót tartott az Írószövetség, szerinte a Kárpát-medence legnagyobb költészetnapi rendezvényét tartja meg az állam támogatásával, ehhez képest Az én József Attilám alternatív versmaraton és utódrendezvényei évről-évre növelik az érdeklődők számát azóta, hogy 2011-ben a kormány elhatározta: elviszi a Kossuth térről JA szobrát. Idén “Miénk itt a tér!” címmel rendezik meg a köztéri versmondást. De miért jók a nagyotmondó kijelentések?

Először az Írószövetség hivatalos rendezvényéről

A korábbi évekhez hasonlóan 12 órán keresztül, délelőtt 11-től este 11-ig váltják egymást a magyar költők a fővárosi Thália Színház Mikroszínpadán április 11-én, így ünnepelve a magyar költészet napját – mondta el Jónás István, a Magyar Rádió vezérigazgatója az MTI-nek.

A Magyar Napló Kiadó, a Magyar Rádió Zrt., a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap, valamint a Magyar Írószövetség közös rendezvénye Az év versei 2014 című antológia szerzőit invitálja a nagyközönség elé. A Magyar Napló Kiadó által gondozott kötet a tavalyi esztendő termésének legjavát gyűjtötte össze.

A rádió munkatársai által vezetett Versmaratonon óránként öt-öt költő szerepel verseivel a színpadon, köztük Juhász Ferenc, Iancu Laura, Tamás Menyhért vagy Ágh István. Korábban is előfordult, hogy egy-egy költő, például a határon túlról, nem tudott személyesen részt venni, ezért telefonon jelentkezett be, ez azonban a hangminőség miatt nem mindig bizonyult jó megoldásnak, így idén inkább előre rögzített Skype-üzenetekkel hidalják át a távolságot – ismertette a Magyar Rádió vezetője.

Ezúttal is elkészül majd a nap verse, amely úgy áll össze, hogy az elsőként felolvasó költő kezdősorához csatlakozva minden utána következő művész egy-egy sorral bővíti az alkotást, amelyből így a nap végére megszületik “egy szürreális vers”.

Jónás István hangsúlyozta: a Magyar Rádióban a költészet napja kiemelt fontosságú esemény, és a Versmaratonnal is sokat foglalkoznak majd. Újdonság, hogy a Kossuth Rádió honlapján az egész rendezvényt élőben közvetítik, emellett a Belépő, A Hely és a Közelről című műsorok a nap folyamán többször is tudósítanak a helyszínről. Emellett megjelenik a program a rádió hírműsoraiban, és a rendezvény hetében az RTV Részletes címlapján is költők szerepelnek majd a lapban megjelenő hosszú interjúhoz kapcsolódva.

A köztévében a Kultikon és a Kívánságkosár foglalkozik az eseménnyel, a reggeli adás és a hírműsorok mellett.

A vezérigazgató az újdonságok között említette, hogy bármely felső tagozatos és középiskolás osztály bekapcsolódhat a Versmaratonba. Előre elküldött e-mailben vagy videoüzenetben kérdéseket tehetnek fel a költőknek, ezeket a színpadon ki is vetítik. A legérdekesebb kérdéseket feltevő osztályok dedikált versesköteteket kapnak és arra is lehetőségük nyílik, hogy személyesen találkozzanak az érintett művésszel. Az oktatási államtitkárság tájékoztatja az iskolákat a lehetőségről, így a diákoknak és tanáraiknak lesz idejük felkészülni.

A Versmaraton 45 perces blokkjait azonnal elérhetővé, letölthetővé teszik a honlapon, így attól kezdve akár egy egy tanórát is felépíthet a pedagógus az általa kiválasztott költő felolvasására. Emellett Az év versei 2014 antológia és a Versmaratonról készített DVD is megtalálható lesz minden iskolai könyvtárban – fűzte hozzá a vezérigazgató.

Jónás István elmondta: a Versmaraton ötlete abban a meggyőződésben fogant, hogy a nagyközönség úgy tud közelebb kerülni a kortárs költészethez, ha személyesen hozzáférhetővé teszik a számára. Erre utal a rendezvény idei szlogenje is, a “Személyesen a vers”. Úgy vélte, mostanra minden csatornát – a személyes megjelenést, a könyvet, a rádiót, a tévét és az internetet is – felhasználtak a cél érdekében, így már csak egy nyitott ember kell ahhoz, hogy a vers élménnyé váljon.

Megjegyezte: minden évben felajánlják a költőknek, hogy bármely, általuk kiválasztott versük felolvasását is rögzítik a színház stúdiójában, és az alkotók mindig szívesen járulnak hozzá a Magyar Rádió ily módon is gyarapodó archívumához.

Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke a Kárpát-medence legnagyobb szabású költészet napi rendezvényének nevezte a Versmaratont, megjegyezve, hogy az Írószövetség örömmel népszerűsíti a versünnepet. (Igaz, a szövetségnek – a többi költészeti és versmondó szervezettel szemben – nem igazán lehet panasza, mert a kormány hatalmas pénzekkel támogatja, ám ehhez képest is több ezren vesznek részt az alternatív versmaratonon, így az Írószövetségé még véletlenül sem a legnagyobb költészeti esemény – a szerk.) Szentmártoni azt is elmondta, hogy a Magyar Napló Kiadó évek óta a költészet napjára időzítve adja ki Az év verseit. A kötet szokás szerint kapható lesz a Versmaratonon is, ahol rögtön dedikáltatni lehet a jelen lévő művészekkel.

Miénk itt a tér! – az alternatív közkincs

Az én József Attilám – Szubjektív versmaraton József Attila szobránál

A Versmaraton állam által felkarolt rendezvényével szemben 2011-ben a Parlament szomszédságában állt József Attila szoborhoz szervezett valódi tömegrendezvényt “Az én József Attilám – Szubjektív versmaraton József Attila szobránál” címmel egy ad-hoc facebook-csoport. Ők, mint mondták, ugyan kinek-kinek megvan a maga (többiekével nem feltétlenül egyező) meggyőződése, akár elköteleződése is lehet, csoportként nem kötődnek se pártokhoz, se szervezetekhez. Ekként a csaknem kétnapos maratonhoz több mint ezren csatlakoztak a közösségi oldalon, és több ezren mentek el magára az eseményre.

A felhívás szövegét idézzük:

“Verselésre könnyű jó okot találni. Különösen akkor, amikor bármilyen vízió érdekében olyan kulturális értéket akarnak háttérbe szorítani bizonytalan másokért, mint József Attila.
Ez nem csak József Attila emlékét sérti, de fenyegeti a nemzet kulturális egységét is. Akaratlanul is fenyegető jelzés egyben az alkotás és gondolkodás szabadságára nézve. Olyan haszontalan dolgokért szeretnénk hát szólni, mint nyelv, gondolat, irodalom, film, színház, művészet – a magyar kultúra.
Szeretnénk, hogy bárki odajöhessen hirtelen ötlettől vezérelve (vagy épp előre megfontolt szándékkal) és egy-két számára kedves vagy fontos verset, írást, vallomást elmondhatna, eljátszhatna, elénekelhetne, eltáncolhatna vagy akár meg is rajzolhatna József Attilától vagy az ő inspirációja nyomán. Tehát nem ragaszkodunk a JA-összes felolvasásához: bármi, ami József Attila életművéhez kapcsolható, belefér.
Reméljük, a hazai kultúrvilág és közember megszólításán túl kultúránk és József Attila külföldi barátait is sikerül bevonni némi technikai segédlettel, hogy megoszthassuk velük ami itt történik velünk és hogy a távolban egy-egy csoportba gyűlve ők is üzenhessenek nekünk.
Nem tüntetésként tekintünk tehát erre az eseményre, inkább csak piknikként, ahol megkínáljuk egymást étellel, itallal, de jó szóval is, jelezve, mennyire bennünk él József Attila öröksége, s hogy legalábbis mennyire nem ildomos bolygatni a helyét a Dunánál.
Úgy gondoljuk, ez közös ügyünk – a magyar kultúra ügye, no meg az emberségé.”

2011. november 18-án, pénteken Jordán Tamás és Sebő Ferenc nyitotta meg a verselők sorát, november 19-én, szombaton 23.40 perckor pedig Kulka János zárta méltóképp a 32 óra 40 percnyi folyamatos művészeti jelenlétet. A fellépők között – a teljesség igénye nélkül – üdvözölhettük Galkó Balázst, Fodor Tamást, Ráckevei Annát, Cserhalmi Györgyöt, Rudolf Pétert és Nagy-Kálózy Esztert, Bárdos Deák Ágnest, Rutkai Borit, Novák Esztert és társait, Bródy Jánost, Bornai Tibort, Kornis Mihályt. Költők, írók, filmművészek és versbarátok, valamint a Magyar Versmondók Egyesületének tagjai hosszabb produkciókkal készültek a Versmaraton tiszteletére.

A rendezvényt a szobor elszálllításának terve hívta életre. Azóta a Parlament felújítását befejezte az állam, és azt ígérték, József Attila méltó helyén megtekinthető lesz. Ám, ahogy a nóta mondja, sokan voltunk kevesen, akik az egy éve túszul ejtett József Attila-szoborhoz járultunk – azaz járultunk volna. A beígért március 14-i „láthatáson” kordonok fogadtak, így hát a szobortól kétszáz méterre álltunk neki a verseknek.

József Attila büntibe került, ez most már biztos, bármit is gagyogjanak a parlament horgerantalurai arról, hogy jobb neki a sétányon, meg közelebb is ül a rakodópart alsó kövéhez – és így tovább. Ez mind kamu: amit sétánynak csúfolnak, az az egyetlen lehetséges út az Országház Dunára néző bejáratához politikusokat szállító és továbbhajtani kényszerülő gépjárművek számára. Azaz: József Attila szobra előtt egy centivel húznak majd el a megkülönböztető jelzéssel vijjogó politikusi járgányok az idők végeztéig, első osztályú benzint eregetve a költő orra alá.

Az idei versmaraton szervezői, vagyis a József Attila Versmaraton 2014 – Miénk itt a tér! nevű Facebook-csoport egyik bejegyzése szerint a demonstráció bejelentését „a BRFK az Országgyűlés Hivatalától szerzett értesülés alapján elutasította. Fellebbeztünk, melynek eredményeképpen a bíróság helybenhagyta a bejelentésünket. A rendőrség egyeztetésre hívott minket a technikai akadályok megbeszélésére, mert a terület kordonmentesítésének üteme ismeretlen. Abban állapodtunk meg, hogy a Duna-parton a Cipő-emlékhely északi részén gyülekezünk 16 órától. Ha 17 óráig nem szabadul fel a szobor, a versek lent a parton szólalnak meg, és ott folytatjuk egészen addig, amíg el nem tűnnek a kordonok. Akkor áthelyezzük az eseményt a vágyott helyszínre, József Attila szobrához”.

Fotó: Nyíri András

A mondott nehézségek ellenére a költészet rajongói jól vették az akadályokat, a vállalkozóbb kedvűek a villamosmegállón és az alsó rakparton keresztül érkeztek, ki a hóna alatt, ki a fejében hozva a József Attila-összest. Egy negyedéves pázmányos joghallgató kívülről fújta az életművet, egy kétnyelvű általános iskolai tanuló pedig németül mondta el a Mamát. A korlátokon keresztül érkező kórus a Burattinó iskola növendékeivel és tanárnőjükkel közösen előadott néhány megzenésítést, aztán mindenki, együtt néhány Sebő-Halmos-slágert a régi rossz időkből. Felzendült a Nincsen apám is este fél kilencig, amikor némi huzakodás, egyezkedés után megtört a jég, felszívódtak a kordonok, és végre odaengedték a demonstrálókat a szoborhoz. A felolvasók lelkesedése, úgy tűnt, éjféltájt alábbhagyott, de aztán fordult a kocka, ahogy már egy ilyen maratonnál lenni szokott. Megérkezett egy harmadik generációs amerikás magyar úr, elegánsan, akcentus nélkül, aki egyként örvendezett a Károlyi-szobor kipaterolásának és a Kossuth tér megvalósult felújításának, valamint a versmaraton ötletének. Egy röpke történelmi-politikai csörte után aztán elmondta két kedvencét.

Amúgy nagyon hiányzott az idei verselők sorából a mindig lelkes Vallai Péter, mint ahogy Kézdi György is: ők már ott voltak 2011-ben is a Szeretem József Attilát Facebook-csoport szervezésében megvalósult első maraton fellépői közt. Akkor a még eredeti helyén álló (ülő) szobornál fellépők névsora bővelkedett a nagy nevekben. A szervezők hívására jött Jordán Tamás, Sebő Ferenc, Cserhalmi György, Udvaros Dorottya, Parti Nagy Lajos, Kornis Mihály, Kukorelly Endre, Nádasdy Ádám, Bródy János, Dés László, Vágó István, Ráday Mihály, Czeizel Endre, és még rengetegen, hogy tiltakozzanak – és nem csupán a még bizonytalan kimenetelűnek tetsző szoboráthelyezés, hanem a kormány József Attila költészetéhez, szelleméhez (is) méltatlan, 1944 ideológiai jelképeit megidéző térrendezési koncepciója ellen.

A 2011-es maratont – ahol a fellépő hírességek és civilek a 32 évet épphogy megélt költő tiszteletére 32 és egynéhány órán át verseltek – 2012-ben újabb demonstráció követte, amire a szervezők meghívták az akkor még államtitkárként regnáló Szőcs Gézát is, hogy tiltakozzék a szobor áthelyezésében (is) megnyilvánuló központi akarat ellen. Szőcs természetesen nem jött el, bár forró dróton lógott a szervezőkkel, óráról órára felizzítva a vonalat, hogy aztán az utolsó pillanatban valami nevetséges kifogással kimentse magát, biztosítva a demonstrálókat személyes, költői együttérzéséről – amire a demonstrálók már a fülük botját sem mozdították.

Két éve játszott még a Kézimunkások Szakszervezete által sok-sok órán át kötögetett óriássál, ami a költőt védte volna, ha nem is a dunai szelektől, de a politika forgószelétől – ám a gyengéd nyakravalót a rendőrség, rongálási szándékot orrontva, leszedette.

(forrás: stop.hu, litera.hu, Magyar Narancs, vers.hu)