Üveggolyó-díj

Az Írók Boltja „Üveggolyó rend”-je egy olyan elismerés, amit a könyvesbolt munkatársai évente adományoznak egy-egy kortárs irodalmi személyiségnek – munkássága, irodalmi tevékenysége – elismerése mellett a bolt dolgozóival való bensőséges kapcsolata kifejezéseként.

kifejezéseként. Eddigi díjazottak Mándy Iván 1993, Mészöly Miklós 1994, Balassa Péter 1995, Parti Nagy Lajos 1996, Tandori Dezső 1997, Petri György 1998, Györe Balázs 1999, Szilágyi Ákos 2000, Göncz Árpád 2001, Keresztury Tibor 2002, Balla Zsófia 2003, Esterházy Péter 2004, Kovács András Ferenc 2005, Nádas Péter és Sándor Iván 2006, Forgách András 2007, Rácz Péter 2008, Mészáros Sándor 2009, Nádasdy Ádám 2010, Heller Ágnes 2011, Németh Gábor 2012.

2013-ban négy díjazottat köszöntöttek a Boltban: Bán Zsófiát, Barnás Ferencet, Radnóti Sándort és Sajó Lászlót. Balogh Edit, a bolt vezetője elmondta, a díj átadására idén került sor utoljára. A jövő évtől az Írók Boltja fiatalabb munkatársai új formában ápolják tovább ezt a hagyományt.

Bán Zsófia brazíliai-magyar író 1976-1981 között az ELTE BTK hallgatója volt. 1981-1985 között a Mafilm munkatársa volt, mint rendezőaszisztens. 1985-1988 között a Magyar Tudományos Akadémia aspiránsa volt. 1985-1990 között az ELTE BTK angol tanszékének tanársegédje volt. 1992 óta az ELTE BTK amerikanisztika tanszékén adjunktusa, 2001 óta docense.

Barnás Ferenc 1959-ben született Debrecenben. Középiskolai tanulmányait a Szentendrei Ferences Gimnáziumban végezte. 1978 és 1982 között fizikai munkás. 1982 és 1988 között egyetemi tanulmányokat folytatott Debrecenben, Budapesten és Münchenben, illetve magánúton zenét tanult. 1983 és 2000 között évente 3-4 hónapot utcazenészként fuvolázott Németországban, Svájcban, Angliában, Franciaországban, Olaszországban és Ausztriában. 1988-ban végzett az ELTE magyar nyelv és irodalom, illetve esztétika szakán. 1991-ben doktori fokozatot szerzett ugyanott, disszertációja címe Hermann Hesse világképe. 1988 és 1994 között budapesti művészeti középiskolákban tanított irodalmat és esztétikát. 1990 és 1992 között az ELTE Művelődéstörténeti Tanszékén tanított zeneelméletet. 1994 és 2000 között szabadfoglalkozású író. 2000 óta múzeumi dolgozó.

Radnóti Sándor 1964-1969 között az ELTE magyar-filozófia szakára járt (Lukács György tanítványa, az úgynevezett „Lukács-óvoda” tagja). 1969-1972 között a Magvető Könyvkiadó, 1972-1980 között a Gondolat Könyvkiadó szerkesztője volt. 1980-1989 között szellemi szabadfoglalkozású, a magyar demokratikus ellenzék egyik fontos alakja volt. Egy nyilatkozatban szolidaritást vállalt a Charta ’77-tel. Részt vett 1985. június 14-16. között a monori találkozón. 1988-1989 között az SZDSZ Országos Tanácsának, 1989 óta a Holmi folyóirat szerkesztőbizottságának tagja. 1994-ben országgyűlési képviselőjelölt. 1993 óta egyetemi tanár (ELTE BTK). 1995-1999 között a Soros Alapítvány könyvpályázati zsűrijének elnöke volt. 1996 óta a Magyar Ösztöndíjbizottság tagja. 1997-2000 között, valamint 2006-2010 között a Kossuth- és Széchenyi-díjak irodalmi albizottságának elnöke volt. 2003. április 22-én tartott előadást a Mindentudás Egyetemén Jó ízlés, rossz ízlés címmel. 2009-ig részt vett az AEGON művészeti díj zsűrizésében. Kutatási területe: kritika, művészetfilozófia a 20-21. században.

Sajó László Sátoraljaújhelyen született 1956-ban. Kisfiú korában került Kőszegre egy évre, egy jelentős helyszínre, az Iskolába. Öntörvényű, magába zárt költészet az övé, csöppet sem kedveli a világos színeket. Legutóbbi kötete a Fényre sötétedő címet viseli. Az irodalomnak abba a vonulatába tartozik, amely tudatosan vállalja, hogy gyerekkorban minden fontos dolog megtörténik az emberrel. Sajó László Írottkő c. kőszegi regényével kapcsolatban nyilatkozta, hogy a beszédhibája is közrejátszott abban, hogy felfedezte az írás örömét, hogy írásban jól ki tudja fejezni magát. A nehéz sors minden versén átüt. Korábbi, Szünetjelek az égből című kötetében is van egy Pók-vers, abban ezt írja: Íme a föld: meszesgödör. / Íme az ég: kimeszelve. / Íme szívem: beledögöl. / Isten ezt jól kieszelte. Ugyanez a kötet elárulja a tragikus titkot, ami Sajó László tevékenységét életreszólóan meghatározza. E versek 1956-ban született szerzője három és fél éves korában meghalt. Majd feltámadott klinikai halottaiból, de utóbb az a szörnyű gyanúja támadt, hogy akit a szülei a kórházból hazavittek, majd intézetbe adtak, mert a folyamatos beszédképességét elvesztette, az valaki más, nem ő. Aki ezt az életet éli, mintha lidérces álmot álmodna…