Egyre furcsább a Nemzeti Színház igazgatói posztjára kiírt pályázat és annak menete. Kicsit úgy tűnik, hogy számtalan meghiúsuló leváltási kísérlet után a kormány megtalálta a leginkább törvényesnek tűnő módot Alföldi leváltására: a bírálók többségét épp a legnagyobb rivális, Vidnyánszky Attila nevezi ki.
2012. november 14-én lezárult a pályázat a Nemzeti Színház főigazgatói posztjára és felállt a pályázatokat bírálni hivatott szakmai bizottság. A pályázók között van a színház jelenlegi igazgatója, Alföldi Róbert, valamint a Debreceni Csokonai Színház igazgatója, a jelenleg szinte minden fontos színházi pozíciót egyszerre betöltő Vidnyánszky Attila. Alföldire szerteágazó tevékenysége miatt szokás a polihisztor kifejezést használni, Vidnyánszkyra viszont inkább az álláshalmozó illik. A színháza vezetésén túl ugyanis ő az elnöke a jobboldali színházakat tömörítő Magyar Teátrumi Társaságnak, amely egyébként nemrég tulajdonrészt szerzett a legnagyobb magyar színházi fesztiválban, a POSZT-ban.Továbbá ő a Kaposvári Egyetem Színházi Intézetének vezetője, valamint osztályfőnöke is, ezen felül pedig az Emberi Erőforrások Minisztériuma által kijelölt Színházművészeti Bizottság elnökeként minden fontos színházi döntésben övé az utolsó szó.
A Vidnyánszky vezette Magyar Teátrumi Társaság kiadványa ebben a hónapban Ki lesz a fa alatt a Nemzetiben? főcímmel jelent meg. Ez már csak azért is furcsa, mert az elbírálásra illetve a kinevezésre szánt 2×30 nap határideje nem karácsonykor, hanem január 14-én jár le. Feltűnő egybeesés, hogy pár nappal ezelőtt a kulturális területért felelős államtitkár, L. Simon László is a pályázatok mielőbbi elbírálását szorgalmazta, és a pletykák szerint már jövő héten, tehát alig két héttel a pályázat lezárulta után nyertest hirdetne a Minisztérium. A legfurcsább mégis az, hogy maguk sem titkolják, valami nincs rendben a pályáztatás körül. Pár nappal ezelőtt ugyanis az MTI által kiadott közleményben is megjelent, hogy Vidnyánszky Attilának közvetlen befolyása van a pályázat bírálóinak kinevezésére, így fennáll az összeférhetetlenség gyanúja.
Hiszek abban, hogy Magyarországon a teljesítmény számít,
hiszek abban, hogy az elvégzett munka elnyeri méltó jutalmát,
hiszek abban, hogy a nehézségeken valódi nemzeti összefogással úrrá leszünk,
hiszek abban, hogy minden itt élő állampolgár magyarsága ugyanannyit ér, és
hiszek abban, hogy munkámmal hozzájárultam és a jövőben is hozzájárulhatok hazám boldogulásához
Schmitti trükk
Húsz évvel ezelőtt egy Schmitt Pál nevű MOB elnök kíváló minősítéssel védte meg az azóta plágiumnak bizonyult, formai hibáktól hemzsegő kisdoktoriját a Testnevelési Főiskolán. A kínosabbnál kínosabb részletek és magyarázkodások tengerében talán sokak figyelmét elkerülte, hogy Schmitt védésével egy időben két opponense, valamint a védési bizottság két tagja, köztük az akkori rektor is tagja volt a MOB-nak, lényegében tehát Schmitt Pár beosztottjai voltak. Ha erre ma azt mondjuk, hogy utólag nézve nem volt szerencsés, akkor a Nemzeti Színház pályázatait bírálók névsora már jelenleg sem az. A bírálók majdnem felét, kilencből négy embert ugyanis az a Színházművészeti Bizottság delegálja, amelynek elnöki tisztjét az egyik pályázó, Vidnyánszky Attila tölti be. További egy fő, a Minisztérium szakreferense esetében szintén komoly kérdések merülnek fel a pártatlanságot illetően, két személy kilétéről pedig egyszerűen nincsenek információink, mert nevük nem is nyilvános.
A kör bezárult
Két és fél évnyi kínos, szélsőjobb felé történő magyarázkodás és számtalan, különböző okból meghiúsuló leváltási kísérlet után a kormány tehát megtalálta a – szerintük – legtisztább módját Alföldi leváltásának: egy nyilvános és törvényesnek tűnő pályázat, ahol a bírálókat (legalábbis kilencből négyet biztosan) épp a legnagyobb rivális, Vidnyánszky Attila nevezi ki. És ha már a bírálóknál tartunk, érdemes megnézni, hogy pontosan kik és milyen alapon váltak érdemessé egy ilyen komoly döntés meghozatalára.
A Színházművészeti Bizottság
A Vidnyánszky Attila által vezetett Színházművészeti Bizottság vele együtt öt tagból áll. Ketten közülük, Vasvári Csaba és Fekete Péter a Magyar Teátrumi Társaságban szintén beosztottjai Vidnyánszkynak.
Vasvári Csaba, a Magyar Teátrumi Társaság egyik alelnöke a jobboldali médiabirodalommal rendelkező nagyvállalkozó, Széles Gábor vejeként ült be a székesfehérvári Vörösmarty Színház igazgatója székébe. Ez ugyanakkor nem akadályozta meg abban, hogy pár évvel későbbi, nyilvánvaló alkalmatlansága okán történő kirúgásakor a fortélyos félelem és a kézi vezérlés kifejezések gyakori emlegetésével haknizza végig a sajtót. Igazgatása alatt az országosan növekvő trendekkel szemben a nézőszám drasztikusan csökkent, ami egyenes következménye volt a marketing és a szervezési terület dilettáns módon történő összevonásának.. A fagyossá váló légkör miatt elment továbbá 46 munkatárs is, köztük jó pár nagynevű színész (Szabó Győző), a 12 tagú tánckar, valamint leépítések voltak a technikai személyzetnél is. Az önkormányzat egyszer még kisegítette egy 155 millió forintos rendkívüli támogatással, kétszer ugyanakkor már nem tették meg ezt a szívességet. Itt jegyeznénk meg, hogy a törvény szövege szerint “a bizottság tagjait az adott területen tevékenykedő elismert művészek és művészeti szakemberek közül kéri fel a miniszter”.
Fekete Péter jelenleg főszerkesztője a Magyar Teátrumnak , a Magyar Teátrumi Társaság kiadványának, valamint az általa igazgatott Békéscsabai Jókai Színház színház is tagja az MTT-nek. Fekete Péter történetéből akár filmet is lehetne forgatni, ha létezne még magyar filmgyártás, mi itt csak a Magyar Narancs cikkéből emelnénk ki pár részletet, mert ez is épp elég érdekes. A Békéscsabai Jókai Színház igazgatója a cardiffi főiskolán szerzett színházrendezői diplomát, ám amikor ennek bemutatására kérték a közgyűlés kulturális bizottsága előtt, ezt változatos indokokkal elutasította (Budapesten van, költözünk), ennek hiányában pedig csak egy szombathelyi főiskolai diplomát és egy müncheni bűvészdiplomát tudott felmutatni. Ennek ellenére mégis kinevezték megbízott igazgatónak. Ez az állapot aztán kerek öt éven keresztül tartott, ami alatt Fekete megszerezte azt a vezetői tapasztalatot, ami egy valódi pályázaton feltétele az intézményvezetői kinevezésnek és amivel addig ő nem rendelkezett, valamint (a cardiffi diploma honosíttatása és bemutatása helyett) Veszprémben elvégzett egy színháztudományi mesterszakot, így már képzettséget is be tudott mutatni (bár az, hogy milyen bölcsész alapszak teljesítése alapján vehették fel ide máig rejtély). Így lett végül 2012-ben kinevezve megbízott helyett valódi igazgatónak a békéscsabai színházba.
A Színházművészeti Bizottság által delegált bírálók
Nagy Viktor a Magyar Teátrumi Társaság másik alelnöke. Nagy állítólag Kövér László embere volt a győri teátrumban, azonban annyira két lépéssel a nézők előtt szeretett volna járni, hogy végül is magukról a nézőkről feledkezett meg. Megszüntetett két, nézők által kedvelt bérletet, melynek hatására a bérletesek száma radikálisan megfogyatkozott és ígéreteivel szemben végül nagynevű művészeket sem tudott vendégként a színházba csábítani. Ez és a nézők tömeges elpártolásra együtt már elegendő indokot szolgáltatott a fideszes városvezetésnek arra, hogy a műsorpolitikában fennálló nézetkülönbségekre hivatkozva eltávolítsák a teátrum éléről.
Ókovács Szilveszterről (a képen) az Operában eddig eltöltött időszaka alatt kiderült, hogy azontúl, hogy szereti fegyelmivel eltávolítani mindazokat, akik bármilyen kritikát meg mernek fogalmazni vezetői tevékenységével kapcsoltban, a kormányzat bármit eltűr tőle, legfeljebb átrakja egy másik pozícióba az Operán belül. Fegyelmi eljárást indított például Volf Katalin ellen, aki nyíltan kifejezte ellenérzéseit az új balett-igazgatóval szemben. Kirúgta a Népszabadságba publicisztikát író, a Dohnányi-ügyről nyíltan beszélő karmestert, Győriványi-Ráth Györgyöt is. A történtek betetőzéseként pedig meztelen futballhuligánhoz hasonlította Tokody Ilonát, miután a művésznő nyilvánosan emelt szót az Operaház művészeinek tiszteletéért és emberi méltóságáért. Tokody kirúgása után, még a felmentés ideje alatt ellene is fegyelmit indított, amitől aztán a nagy médiavisszhang miatt visszakozni kényszerült.
Szigethy Gábor színháztörténészt a Vidnyánszky vezette Magyar Teátrumi Társaság jelölte a 2013-as POSZT egyik válogatójának, amiről tudni kell, hogy hatalmas megtiszteltetésnek számít a szakmában, így joggal mondhatjuk, hogy Szigethy nem egyszerűen Vidnyánszky delegáltjaként, hanem egyenesen lekötelezettjeként került be a Nemzeti Színház pályázatait értékelő bizottságba.
A bizottság tagja még Kerényi Imre rendező, aki Szigethyhez hasonlóan a Vidnyánszky által elnökölt Magyar Teátrumi Társaság delegáltja volt a zsűriben az előző POSZT-on. Mostanában inkább a politikai sajtóból értesülhetünk tevékenységéről: legutóbb 300 milliót küldött 14 cím kiadására és terjesztésére a „ballib kánon” ellenében létrehozott projekt keretében, miközben csak 200 millió forintos támogatást jut az NKA könyvkiadás szakkollégiumának. Hozzá kötődik még az Alaptörvény asztala és az Alaptörvény díszkiadása is
Az EMMI jelöltjei
A Minisztérium három embert jelölt a bizottságba, ebből kettő ismeretlen, csak a Miniszter által kijelölt miniszteri tanácsadó, Révész Mária neve nyilvános.
Révész Mária, Pécs volt Fideszes elnöke szintén a POSZT-on át kapcsolódik Vidnyánszkyhoz. Révészt a színházi találkozót szervező nonprofit kft. élére az amúgy fideszes többségű pécsi közgyűlés teljesen véletlenül épp azután nevezte ki, hogy a Vidnyánszky által vezetett Magyar Teátrum Társaság tulajdonrészt szerzett a kft-ben. 9/5.
Ki maradt ki?
A Színházi Dolgozók Szakszervezetét Konrád Antal színművész képviseli. 2010-es újraválasztásakor a szakszervezetben erős jobbratolódás volt érzékelhető, a szakszervezet két akkor megválasztott alelnöke Blaskó Balázs és Nemcsák Károly lett.
A munkavállalókat a kétszeres Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas Törőcsik Mari, a Nemzet Színésze képviseli.
Összegzés
A Nemzeti Színház pályázatait bíráló testület majdnem felét (9-ből 4 főt) az a Színházművészeti Bizottság jelöli ki, melynek elnöke nem más, mint az egyik pályázó, Vidnyánszky Attila. Ezen felül ebből az ötfős Színházművészeti bizottságból két fő (Vasvári és Fekete) a Magyar Teátrumi Társaságban is beosztottjai Vidnyánszkynak.
Az ezáltal a bizottság által kijelölt, a Nemzeti Színház igazgatói pályázatának bírálatára hivatott négy ember közül kettő a kormányhoz feltétlen lojális pártkatona, Ókovács és Kerényi, akik közül Kerényi bizonyos szempontból Vidnyánszky lekötelezettjének is tekinthető, csakúgy mint Szigethy Gábor színháztörténész, miután mindkettőjüket a Vidnyánszky vezette MTT jelölte POSZT-válogatónak illetve zsűritagnak. A bizottság által negyediknek kijelölt Nagy Viktor pedig Vidnyánszky alelnöke az MTT-ben, és Vasvárihoz hasonlóan egy bukott igazgató, akit még a fideszes városvezetés is jobbnak talált leváltani.
A kilenctagú bizottság ötödik embere a miniszter jelöltjeként Révész Mária miniszteri főtanácsadó, akit a POSZT-ot szervező nonprofit kft. élére épp azután neveztek ki, hogy Vidnyánszky MTT-je tulajdonrészt szerzett a kft-ben. A hatodik ember a Színházi Dolgozók Szakszervezetét képviselő Konrád Antal, amely szakszervezetben erős jobbratolódás történt 2010-ben. A hetedik és nyolcadik ember kilétéről semmit nem tudunk azon kívül, hogy az EMMI két szakreferenséről van szó, így azt sem tudhatjuk, ők milyen üzleti vagy egyéb kapcsolatban állnak Vidnyánszkyval. A bírálóbizottság kilencedik tagja Törőcsik Mari, kétszeres Kossuth- és Jászai-díjas színművész, a Nemzet Színésze, a Nemzeti Színház Örökös Tagja. A fügefalevél.
(forrás: alfoldiujra.blog.hu)
A vers.hu szerkesztősége az összegző írást nem kommentálja, a forrásokat a hivatkozásoknál pirossal jelöltük, kattintásra külön ablakban nyílnak.