A gépi működés Tóth Kinga verseiben nem az emberi világ arctalan másik oldala, nem technikai képződmény, jóllehet a technikára is vonatkozik, sokkal inkább a „techné” szó eredeti jelentése szerint annak az embernek a tudása objektiválódik benne, aki hozzá van kötve a fizikai szükségszerűségekhez. A Litera bemutatja rovatban Schein Gábor Tóth Kinga versei elé írt sorait olvashatjuk.
2012 nyarán a szigligeti írótáborban olvastam először Tóth Kinga verseit. Volt köztük egy, amely jellegében jócskán elütött a többitől, és érettségében messze fölöttük állt. Balerina volt a címe. Egy zenélő dobozka működését írta le több tételben, aprólékos pontossággal. A folyamat mikroszkopikus megfigyelésének és feltárásának ez a pontossága a táncosnő rettenetes megkínzatásának gépezeteként teremtette újra a gyerekkorunkból ismerős, kellemes tárgyat. A gépi működés Tóth Kinga verseiben nem az emberi világ arctalan másik oldala, nem technikai képződmény, jóllehet a technikára is vonatkozik, sokkal inkább a „techné” szó eredeti jelentése szerint annak az embernek a tudása objektiválódik benne, aki hozzá van kötve a fizikai szükségszerűségekhez. Egyfajta szolgaság tehát, ami a természet emberi utánzásából, átalakításából vagy helyettesítéséből származik. Tóth Kinga azonban ennek a szolgai működésnek az anyagi viszonyaira figyel, az egymáson elmozduló felületek kölcsönhatásaira. A Golyó című vers eseményei ilyen elmozdulások: „a szabaddá vált golyót / a nagytestű emlősök / gurították maguk előtt / hogy letarolja a növényzetet / és kiegyenesítse az alapokat / a rúgások végiggörgették a / golyót a szántóföldeken / végigcsúszott az apró / kavicsokon lesúrolta / megtisztította a talaj / elkészült a befogadásra”.
A versekben maga a leírás is gépszerűen működik. A Tóth Kinga keze alatt kiépülő textúrát elsősorban a sorképzés radikális törései jellemzik. Ennek köszönhető, hogy a vers komoly közegellenállást képes kifejteni az értelem megjelenésével, felszínre jutásával szemben, így magában a szövegben is ugyanaz a folyamat játszódik le, mint amit leír: kemény, rideg élek és felületek mozdulnak el egymáson, rugalmatlan tömegek feszülnek egymásnak, próbálnak behatolni egymásba. A leírást eközben egyfajta ahumán szenvtelenség, szikárság iránti igény tartja mozgásban. De ami a leírásokból létrejön, az a pontosság ellenére sem olyasmi, aminek eredetije megvan a technikai környezetben vagy a természetben. Amint a Golyó előbb idézett utolsó sorában is látható, a folyamatok Tóth Kinga verseiben nyitva tartják a metafizikai értelmezés lehetőségét is, ám ez valóban csak lehetőség, amelyet az olvasónak nem kell beteljesítenie ahhoz, hogy megfeleljen a vers igényeinek. Tóth Kinga verseiben nincs semmi számítás és csináltság, semmi, amivel képzelt elvárásoknak engedne. Komoly és művészi értelemben becsületes tehetség jelentkezik bennük.