Született egy vadonatúj szemle, a Tantermi Színházi Projekt, melyhez elsőként a MU Színház és a szomszédságában lévő Bárdos Lajos Általános Iskola és Gimnázium biztosította az autentikus környezetet 2011. március 19-20-án.
A FÜGE Egyesület a mecénások felkérésére megszervezte a pályázatot, a zsűri – Gáspár Máté, Nánay István és Vekerdy Tamás – kiválogatta az előadásokat. A pályázatra olyan darabok jelentkezhettek, melyek színházi jelleggel bírnak, és középiskolákba vihetők témájuk és könnyen mozdíthatóságuk miatt, valamint az iskolást korosztályt érintő társadalmi kérdéseket és problémákat dolgoznak föl. Céljuk követendő értékek felmutatása, hogy a folytonos változásban legalább innen meríthessenek a diákok.
A kiválasztott előadások seregszemléjén a célközönség igen kis számban képviseltette magát – feltételezem, hogy még nem jutott el mindenhová a friss hír -, ellenben számos szakember és pedagógus érdeklődött. Így kerültek oda színházi emberek (Schilling Árpád, Sándor Erzsi, Végvári Viktória és még sokan mások), sajtósok, drámapedagógusok iskolákból és színházakból, tanárok, akik szeretnék iskolájukba vinni az előadásokat, illetve érdeklődők.
A szombat reggel a KoMa Társulat Sárkány című bábjátékával indult. A fél méternél is nagyobb bábok története arra világít rá, hogy az emberek hiába küzdik le az elnyomó sárkányt, ha utána egy hasonlóan rossz rendszert hoznak létre, és tűrnek el maguk fölött. Mert mindenkiben van egy kicsi a sárkány rossz tulajdonságaiból. Pontos, kiszámolt és begyakorolt mozdulatokkal adták elő Jevgenyij Svarc és Parti Nagy Lajos darabját, melynek egyik jellegzetes eszköze, hogy a középiskolai tanulmányokban szereplő legismertebb magyar verseket pár sorban idézi.
Képzeljük el, hogy négy évig ugyan abban a teremben töltjük napjaink jelentős részét. Egyszer pedig a büféből visszatérve hangos dobolás fogad minket, és a megszokott térbe lépve fiatalembereket látunk, akik a kukát, padot, ablakot erőteljesen ütik, ritmusra. Mi mást tennénk, mint helyet foglalunk. Hisz ez már az óra. A Csiky Gergely Színház által előadott történet egy intézet balhés osztályának hierarchiáját vetíti elénk. Hiába hisszük, hogy mi nem bentlakásos iskolába járunk, és nem készítünk ki hetente másik tanárt, mégis a mi világunkról szól. Az Osztályellenség rendezője a zaklató, a követő és az áldozat karakterét emelte ki az előadást követő beszélgetésben.
Hasznosnak bizonyult a Kolibri Színház Helló, náci! című darabjának utólagos feldolgozása is. A színészek segítettek a három karakter jellemzésében, az általuk feltett kérdéseken keresztül mások véleményét is megismertük. Azokat a gondolatokat, melyek akkor épp nekünk nem jutottak eszünkbe, de kiegészítették egymást, vagy másfelé tereltek bennünket. Mint kiderült, teljesen máshogy gondolkodnak a nézők ugyanazt a darabot látva.
A szegregált oktatás hátránya, hogy kevesen találkoznak halmozottan sérültekkel. Ezt a problémát oldani szeretné a Tánceánia Vonulat című előadása, melyben a súlyosan mozgáskorlátozott fiú táncol ép társával. Témájuk alapja a nő és férfi kapcsolata, az utána következő beszélgetésből pedig apró részletek is kiderültek egy ismeretlen életvezetésből.
Vajon kinek mit jelent az, hogy Kucó? És ki az, akinek van ilyen? Aki el szokott vonulni oda, ahol senki nem zavarja, biztonságban érzi magát és nyugodtan gondolkodhat magányában. Az A-Z Egyesület és a Mono Produkció előadása egy őszinte elbeszélés egy fogyatékosok intézetében lakó kisfiútól, zenével kombinálva. A produkció célja a közös pontok megtalálása a fogyatékosok és épek között.
Vasárnap Klamm háborújával indult a nap. Pál Hunor egyszemélyes előadása a tanár nehéz kihívásaira, kilátástalan helyzetére összpontosítja a diákok figyelmét.
Tiszabőn egyszer egy tanár bácsi úgy gondolta, legyen egy osztálynyi nehéz sorsú gyereknek kicsivel jobb élete. Ezért minden reggel fél órát közösen beszélgettek, s szép lassan megnyíltak a gyermeklelkek. Saját kis nyomdájukban akármi megjelenhetett, így születtek papírra vetett álmok, emlékek, naplók és gondolatok. Ezekből osztályújság lett, s most, évek elteltével egy antológia is készült. A palacsinta hangja pedig ennek az előadható változata, melyben a Lakmusz Csoport felolvasásában megelevenedik a gyerekek élete.
Ha kevésnek tartjuk a drogmegelőzésért tett lépéseket, azért bizonyosan nem a Nézőművészeti Kft. A gyáva című darabja a felelős. Kovács Krisztián hiteles alakítása betekintést nyújt az intravénás függő életébe, s egyben felmerül a szülő, környezet nehéz helyzete is. Azok az iskolák, akik igényt tartanak erre az előadásra, választhatnak, hogy drámapedagógiai feldolgozást vagy addiktológus szakemberrel való beszélgetést szeretnének-e a darab után.
Az adott osztály közösségi hierarchiáját térképezi föl András Első óra című darabjában (Jászai Mari Színház – SZÍN-MŰ-HELY). A főszereplő újoncként az osztályban önként vállalja a számára már megszokott áldozat szerepét. Ez ad neki lehetőséget kipuhatolni az ott csücsülő valódi áldozatok kilétét, hogy a darab utáni beszélgetés hatékonyabban tudja föloldani a létező ellentéteket.
Erős hatással bír a KoMa Társulat – Orlai Produkció Kisded játékok című darabaj, melynek témája a nemi erőszak. Több kérdésben is a nézőre bízza a döntést, de az előadások utáni beszélgetéssel közelebb viszik a diákokat a saját válaszuk megtalálásához.
Korosztályban passzoló, 9-12 éves közönsége is volt a témájában hasonló Erőszak című darabnak (MU Színház – MuLab). Mellettük a felnőttek figyelmét is felhívták kedves előadásmódjukkal arra, valójában mi minden számít erőszakos tettnek.
Zárásként a kétszemélyes Kicsi nyuszi hopp hopp került a palettára. A megtörtént bűntényekből merítkező darab változatossága és mozgalmassága fonódott egybe a színészek kitartó és pontos munkájával.
A megjelent szakemberek egyetértettek abban, hogy a fiataloknak és a színházművészetnek is szüksége van az iskolai előadásokra. Az elszánt szakmabeliek nem a jövendő színházközönséget szeretnék első sorban kinevelni, hanem a létező, és nagyon is komoly problémákon segíteni.
