Az ismeretlen Dsida-vers felfedezésében Varga Róbert kaposvári könyvtárigazgató szerzett elévülhetetlen érdemeket – írja a Sonline.hu. Az igazgatót összehozta a sors egy idős asszonnyal, aki ápolóként, első férje halála után települt át Erdélyből. Budapesten férjhez ment ismét, majd az olcsóbb élet reményében Kaposvárra költöztek. A sorozatos állásvesztések, munkanélküliség elől azonban férje öngyilkos lett. Az asszony összeroppant, utolsó tiszta pillanatában kölcsönből fizette a temetést. A forrásai elapadtak, az áramot kikapcsolták, a vizet korlátozták. Varga Róbert a Katolikus Karitász révén került kapcsolatba a nővel, aki háláját utolsó értékeivel rótta le. Dokumentumokkal, fényképekkel: az egyiken nagyanyja, Felméri Magdolna látható és Csűrös Emília újságíró, Dsida Jenő nagy szerelme. A másik dokumentum pedig egy gépelt szerelmes vers, Dsidától Milikének (Emíliának).
„Nem állna távol tőlem az a fejlemény – írja Varga Róbert -, ha e szerény dolgozat felkeltené az irodalomtörténészek érdeklődését. Azt sem bánnám, ha a felbukkant anyag műgyűjtők kezébe kerülne, akik értéket látnak az eredeti dokumentumokban. Az értük kapott pénzzel ugyanis talán enyhíthetnénk beszélgetőtársam súlyos anyagi helyzetén. Akkor talán beteljesülne a nagymama, néhai Felméri Magdus álma, aki unokájára bízta értékeit. S lám, létrejönne a csoda, hogy olykor még az irodalomba való befektetés is megtérül.”
Dsida Jenő költő, műfordító (1907-1938)
Dsida Jenő 1907-ben született Szatmárnémetiben. Benedek Elek fedezte föl, és indította el költői pályáján. Tizenhat éves korától a Cimbora című folyóiratban jelent meg a legtöbb verse és műfordítása, később több folyóiratot is szerkesztett, szerepet vállalt a nemzetiségi irodalom mozgalmaiban. Első kötete az 1928-as Leselkedő magány. Egyik leghíresebb verse a Psalmus Hungaricus (Magyar zsoltár), gépírással terjesztették, de sokáig csak a legendákban létezett. Szívbetegségben szenvedett, meghűlés vitte el 1938-ban. A Házsongárdi temetőben nyugszik. Dsidáról részletesen: az Évfordulós költők linken!
