Száz év magányt hagy maga után

„Az élet nem az, amit az ember átélt, hanem az, amire visszaemlékszik, és ahogy visszaemlékszik rá, amikor el akarja mesélni” – írta Gabriel Garcia Marquez. Elnökök, írók, hírességek gyászolják szerte a világban a csütörtökön elhunyt Nobel-díjas kolumbiai írót. Kolumbiában háromnapos nemzeti gyászt rendeltek el emlékére.

Az intézkedést Juan Manuel Santos államfő jelentette be a televízióban, és utasítást adott, hogy eresszék félárbocra a nemzeti lobogót minden közintézményben.

“Gabriel García Márquez tiszteletére elrendeltem, hogy tartsunk gyászt három napig. Egész Kolumbia sokkal tartozik neki. Hangot adott a hallgatásunknak és nagyszüleink legendáinak” – mondta az elnök, hozzátéve, hogy García Márquez “támogatta az igazság ügyét”, és “az ország békéjén dolgozott”.

A spanyol nyelvű irodalom egyik legnagyobb alakjának tartott író nem a hazájában élt: 1961-ben Mexikóban telepedett le, de kisebb-nagyobb időt Spanyolországban és Kubában is eltöltött.

Fotó: parameter.sk

Barack Obama, az Egyesült Államok elnöke kijelentette: “Gabriel García Márquez halálával a világ elveszítette a leggazdagabb képzeletvilágú írói egyikét. Márquez fiatal korom óta egyik kedvencem volt. Gondolataimat családjának és barátainak ajánlom, és remélem, vigasztalja őket a tudat, hogy művei a jövő nemzedékek számára tovább élnek”.

Bill Clinton, az Egyesült Államok egykori elnöke, aki García Márquez barátja volt, így beszélt róla: “Mindig lenyűgözött egyedülálló képzelőereje, gondolatainak tisztasága és érzelmeinek őszintesége. Műveinek mind valós, mind elképzelt színeiben közös emberi természetünk fájdalmát és örömét ragadta meg. Büszke vagyok arra, hogy több mint húsz éven át a barátja lehettem, megismerhettem hatalmas szívét és ragyogó elméjét”.

José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke a családnak küldött részvétnyilvánításában hangsúlyozta: a Nobel-díjas író Latin-Amerika hangja volt, majd az egész világ hangjává vált. Barroso szerint Márquez “fantáziája gazdagabbá, halála szegényebbé tette az emberiséget”.

Francois Hollande francia elnök pénteken így fogalmazott közleményében: “Az irodalom óriásának műveiben egy egész kontinens képzeletbeli világa ragyogott fel. Korunk egyik legbefolyásosabb latin-amerikai gondolkodójává tették újságcikkei, amelyekben elkötelezetten harcolt az imperializmus ellen”.

Juan Manuel Santos kolumbiai elnök háromnapos nemzeti gyászt rendelt el, ez idő alatt a főváros, Bogotá minden középületének zászlóját félárbocra eresztik. Santos ezt mondta: “Száz év magány és bánat minden idők legnagyobb kolumbiai írójának halála miatt!”

A latin-amerikai elnökök közül mások is megemlékeztek Márquezről. Dilma Rousseff brazil elnök így nyilatkozott: “Varázslatos prózájával Gabo – ahogy mindenki ismerte – Macondo falu képzeletbeli világán úgy vezette végig az olvasót, mintha kisgyerekeknek mutatna meg egy új világot. Olvasók milliói zárták szívükbe és lelkükbe páratlan karaktereit”. Elismerő szavakkal szólt az elhunyt íróról Nicolas Maduro venezuelai, Juan Orlando Hernandez hondurasi, Rafael Correa ecuadori, Enrique Pena Nieto mexikói és Sergio Ramirez Mercado korábbi nicaraguai elnök és író is.

Kuba kommunista pártjának lapja, a Granma írta: “Latin-Amerika kultúrája gyászol. Gabirel García Márquez meghalt.” Mario Vargas Llosa Nobel-díjas perui író egyszer egy veszekedés során úgy megütötte Márquezt, hogy fekete folt maradt a szeme körül. Ő így emlékezett: “Nagy író halt meg, akinek munkái széles körben megismertették nyelvünk irodalmát, és nagy tiszteletet vívtak ki számára. Munkái tovább élnek, újabb és újabb olvasókat nyernek meg maguknak az egész világon”.

Shakira kolumbiai popsztár ezt mondta: “Életedre, kedves Gabo, mindannyian úgy fogunk emlékezni, mint egyszeri és megismételhetetlen ajándékra. Az összes közül ez volt a legeredetibb történet”.

Isabel Allende chilei író szavai: “Tőle kaptam a motivációt és a szabadságot, amellyel az írásba vetettem magam. Műveiben ugyanis megtaláltam a családomat, a hazámat, az ismerős figurákat, kontinensünk színeit, ritmusát és gazdagságát. Meghalt az én tanárom, és hogy ne kelljen siratnom, újra és újra elolvasom a regényeit”.

Ian McEwan brit regényíró (Vágy és vezeklés, 2001): “Valóban egyedülálló volt, egészen Charles Dickensig kell visszanyúlnunk, hogy ilyen rendkívüli, a legmagasabb irodalmi minőséget képviselő szerzőt találjunk, aki minden emberre ható meggyőző erővel bírt”.

Gabriel García Márquezt 87 éves korában súlyos betegeskedés után csütörtökön érte a halál Mexikóban. Művei közül a legismertebb a Száz év magány című regénye, amely több mint 50 millió példányban kelt el, és legalább 25 nyelvre fordították le. Márquezt széles körben a legnépszerűbb spanyol nyelvű írónak tartják a 17. században élt Miguel de Cervantes – a Don Quijote szerzője – óta.

A humor, az emberismeret, az életszeretet és a bölcsesség sugárzik Gabriel García Márquez minden mondatából. Könyveiből, interjúiból válogattunk egy csokorra valót.

Gabriel García Márquez
Engem, uram, Gabriel García Márqueznek hívnak. Sajnálom: ez a név nekem se tetszik, mert olyan közhelyek füzére, amelyekkel soha nem tudtam azonosítani magam. Aracatacában születtem, Kolumbiában. Állatövi jegyem: a Halak, és feleségem Mercedes. Ez a két legfontosabb dolog, ami az életben történt velem, mert ennek a kettőnek köszönhetem, hogy az írásból élek.

Boldogság
Nincs az az orvosság, amely meggyógyítaná azt, amit a boldogság nem tud meggyógyítani.

Egyenlőség
Régi vita, amely abból az időből származhat, amikor Éva meggyőzte Ádámot, hogy mindkettőjüknek egyformán joguk van felfalni a bibliai almát, és ennek következtében egyformán nagy kalaplengetéssel távozni a paradicsomból.

Élet
Az élet nem az, amit az ember átélt, hanem az, amire visszaemlékszik, és ahogy visszaemlékszik rá, amikor el akarja mesélni.

Író
Az írói munkában számomra a történet kigondolása az érdekes, és az a legunalmasabb, hogy a történetet meg kell írnom.

Kövér nők
Hallott már valaki kövér nőket beszélgetni? El se lehet képzelni bármi más látványosságot, amelyből így áradna az egészséges vidámság. Senki se tud úgy nevetni, mint ahogy két kövér nő nevet. És utoljára se tud nevetni, mert ők ketten sohasem hagyják abba. Ha kettőnél több kövér nő beszélget, az ember arra gondol, hogy a jó egészség titka a testek tömegében és sűrűségében rejlik. Még az is megfordul az ember fejében, hogy nem zsír, hanem törökméz szorongatja a szívüket. Mindig az az érzésem, hogy harminc évvel fiatalabbak a koruknál, és vigyázniuk kell, nehogy a föld vonzóereje hirtelen elengedje őket. Ez volna netán a gömbök metafizikája?

Lehetőségek
…semmi sem erkölcstelen, ami az ágyban történik, ha arra jó, hogy fenntartsa a szerelmet. (…) az ember a maga kiszámolt homokszemeivel jön a világra, és azok a szemek, amelyeket bármi okból, önmaga vagy más miatt, szándékosan vagy kényszerűségből nem használ fel belőlük, örökre elvesznek.

Megismerni egy embert
Mindig úgy gondoltam, hogy akkor lehet a legjobban megismerni egy embert, ha az ébredése pillanatában, amikor még a párnán van a feje, megkérdezzük, hogy mire gondol éppen.

Nők
Életem minden pillanatában van egy nő, aki kézen fogva vezet a homályba borult valóságban, amit a nők jobban ismernek, mint a férfiak, és minél nagyobb a homály, annál inkább eligazodnak benne. Azt hiszem, a világot nők tartják, hogy ne hulljon darabokra, mialatt a férfiak próbálják előre taszigálni a történelmet.

Születésnap
Az emberek nem egyszer és mindenkorra születnek meg azon a napon, amikor az anyjuk a világra hozza őket, hanem az élet újra meg újra rákényszeríti őket, hogy megszüljék magukat.

X betű
Semmi sem hasonlít úgy az x betűhöz, mint egy nő, aki a mólón áll fölemelt karral, háttal a városnak, szemben a széllel, a határtalan ég alatt, és hosszú, kétségbeesett búcsút int két zsebkendővel.

(forrás: hirado.hu; valamint nlcafe – A világ, ahogy Gabriel García Márquez látja. Piedad Bonnett válogatása. Magvető, 2006)