A Jászai-díjas Érdemes művészt, a debreceni Csokonai Színház és a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház örökös tagját november elsején, nyolcvanhat éves korában érte a halál. Színészként, versmondóként is kiváló művész volt. Mindkét színháza saját halottjának tekinti.
Simor Ottó 1926-ban született, Budapesten. Fiatalon, tizenhét évesen végzett az Országos Színészképző Egyesület iskolájában. Pályafutását vándorszínészként a Hajdúsági Kerületek Színházában kezdte, bejárta Hajdú-Bihar településeit. Volt ígéretes, fiatal bonviván Budapesten, Kellér Dezső társulatában, ahol Salamon Béla volt az egyik támogatója, pártfogója. Ő játszotta először 1945 után Edvint a Csárdáskirálynőben, Kellér Dezső átdolgozásában.
Első igazi sikereit Miskolcon érte el, ahol az egész város szeretetét élvezhette. Debrecenbe 1958-ban, Szendrő József, a Csokonai Színház akkori igazgatójának hívására érkezett. A cívis városban kipróbálhatta magát szinte minden műfajban, Bob hercegtől Volponéig, János Vitéztől Liliomfiig. Az 1980-as évek elején szerződött a “szomszédvárba”, s töltött egy tartalmas évtizedet Nyíregyházán, ahol olyan alakítások fűződtek a nevéhez, mint Molnár Ferenc Játék a kastélyban című művének Turaija, vagy Moliere Úrhatnám polgárának címszerepe. 1991-ben ismét a Csokonai Színházhoz szerződött, kisebb-nagyobb karakterszerepek után 2008-ban búcsúzott a színpadtól.
További fonatosabb szerepei: Kukorica Jancsi (János vitéz), Danilo (A víg özvegy), Orlovszky Alfréd, Eisenstein (A denevér), Petruchio (A makrancos hölgy), Higgins (My Fair Lady).
Simor Ottó november elsején, nyolcvanhat évesen hunyt el.