Az utóbbi két évben az erőszak csökkenésével egy időben tucatnyi irodalmi-közéleti szalon nyílt meg Bagdad szerte, ahova elzarándokolhatnak a robbantásokkal mit sem törődő irodalomszeretők – írja a New York Times.
A szalonok évszázadokon át elválaszthatatlanok voltak az iraki szellemi élettől, a különböző társadalmi vagy felekezeti hovatartozású emberek ott találkoztak, hogy kultúráról, irodalomról vagy eszmékről beszélgessenek. Volt idő, amikor Bagdadnak kétszáznál több szalonja volt, ezek negyedét zsidók vezették, mondta Tarik Harb jogász, aki több szalon törzsvendége, s maga is fenntart egyet.
Szaddám Huszein elnöksége idején a szalonok elsorvadtak, illegalitásba kényszerültek, mert az emberek tiltakoztak az állami ellenőrzés ellen, vagy tartottak a kormány kémeitől. A 2003-as inváziót követő felekezeti erőszak közepette az emberek nemigen mertek nyilvános helyen találkozni.
Szafia al-Szuhail tavaly áprilisban nyitotta meg a szalonját, miután valamelyes béke köszöntött a városra. A szalon az asszony otthonában működik, havonta egy délutáni találkozóval, amely sötétedés után ér véget. Ez elképzelhetetlen lett volna a felekezeti erőszak tetőpontján. A mudhif néven ismert, a dél-iraki lápvidék építkezési szokásainak mintájára nádból emelt, hosszúkás vendégváró csarnokban egy-egy eseményre akár nyolcvan ember is összegyűlik. A csarnokban elöl és hátul – mint valamely képviselőjelölt kampánytranszparense – kék szalag hirdeti, hogy ez Szafia al-Szuhail Irodalmi Szalonja.
A Mutanabi utcai szalonban al-Nidzsar, a nyugalmazott agrártudomány-professzor azt nyilatkozza, hogy szeret politizálni a szalonokban, mert az embereket az foglalkoztatja. Megpendített egy teóriát a választásokkal kapcsolatban. „A legtöbben nem bíznak mostanság a politikusokban”, mondja. „Tudják, hogy valamely külső hatalom támogatja őket. És mert az amerikaiaké a legnagyobb hatalom, az fog nyerni, akit az amerikaiak támogatnak.”
Aztán mond még egy okot, hogy miért fognak fennmaradni a szalonok. „Az arab nyelv Irakban született meg, és mi gyakran igen beszédesek vagyunk.”
