Lutter Imre és Takács Bence közös előadása nemcsak irodalom, hanem élmény. A Vers PingPong című est – vagy inkább költői párbaj – nem hétköznapi versmondás. Ez az előadás versben beszélget, reagál, kérdez és felel, miközben a közönség nem csupán néző, hanem aktív résztvevője egy születő művészi dialógusnak. Az interaktív produkció az ország számos pontján meghódította a közönséget, legutóbb épp Neszmélyben, a festői kis Duna parti településen. A Magyar Versmondók Egyesületének verstáborainak helyszínt adó kis község különösen közel áll a művészek szívéhez.
A színpadon két világ találkozik: két előadóművész, akik nemcsak saját versválasztásaikkal, hanem egymásra reflektálva, élő színpadi párbeszédben alkotják meg az est dinamikáját. Egy néző gondolata, egy hangulat, egy érzés elég ahhoz, hogy elinduljon a „pingpong” – az egyikük verssel nyit, a másik válaszol. A költemények klasszikus és kortárs magyar szerzőktől származnak, a Csokonaitól a Pilinszkyig ívelő írói panteon minden korszakát bejárva.
A költemények mögött azonban több rejlik, mint szépen hangsúlyozott sorok. A művészek történeteket, anekdotákat fűznek a versekhez, bemutatják a költők emberi arcát, élethelyzeteiket – ezzel egyfajta rendhagyó irodalomórát is kínálnak, amely egyszerre tanít és szórakoztat. A cél: közelebb hozni a verseket azokhoz is, akik talán régen bezárták már az iskolai irodalomkönyvet.
Az est hangulatát zene is kíséri: Lutter Imre zongorajátéka hol aláfest, hol ellenpontoz, időnként pedig saját zenévé formálja a költészetet. A zene nem csupán háttér – maga is szereplővé válik a párbeszédben.
És talán ez a kulcsa az előadásnak: párbeszéd. Nemcsak a versek között, hanem köztünk – emberek között. A műsor a közönséggel együtt formálódik, a jelen pillanatban, minden alkalommal másként – így válik minden este egyedivé és megismételhetetlenné.
Ez az előadás nem csak azoknak szól, akik szeretik a költészetet – hanem azoknak is, akik még csak most ismerkednek vele. Mert a versek itt nem piedesztálra állított relikviák, hanem élő, lélegző gondolatok – amik bennünk folytatódnak tovább.