Hírek

Ki volt Szendrey Júlia valójában?

Published on

Szendrey Júlia, a titokzatos és tragikus asszony


Sokan csak az özvegyet és vagy az özvegyi fátyol elhajítóját látják Petőfi özvegyében, pedig saját jogon, mint ember is érdekes, tragikus és figyelmet érdemlő alak.

Petőfi Sándor özvegye rendhagyó figura, sokan találtál ellenszenvesnek, és sokak szerint elfogadhatatlan, hogy a szabadságharc bukása után „ripsz-ropsz” férjhez ment. Persze, lehet, hogy ez nem volt a legjobb döntés – és erről utólag már ő is meggyőződött -, de nem azért, amiért sokan gondolják. Míg a „nemzet” azon sóhajtozott, hogy Petőfi emlékét zavarja az özvegy házassága, addig ő hús-vér nőként a hétköznapokban tapasztalta, hogy milyen az élet egy olyan férfi oldalán, aki sem külcsín, sem belbecs tekintetében nem említhető egy napon a lánglelkű költővel.

„…síromban minden alakoskodástól mentve, nyugodtan lehessek, akarom: ne háborgassa meg ott álmomat az, ki életemben nem tudott és nem is akart volna mást tekinteni bennem mint csak buja állati szenvedélye köteles megosztóját. – Minden lépés, melyet ez ember tenne síromhoz, oly fájdalmat okozna poraimnak, mint minő undort éreztem iránta attól a perctől kezdve, mikor levetkőzve magából az embert, teljes állatiságában tűnt fel előttem…”

– írta Júlia második férjének, Horváth Árpádnak az általunk ismert utolsó levelében. S miért hazudott volna? Egy magánjellegű üzenetben miért hozott volna fel ilyen vádakat azzal a férfival szemben, akinek több gyermeket is szült… s akit a kor normáit felrúgva halála előtt másfél évvel elhagyott. Anélkül, hogy „kifelé” bármiféle magyarázattal szolgált volna.

Petőfi Sándort megcsalta a felesége?
Hogyan érvényesültek a női szerzők a 19. században?
Skalpvadász volt-e Csinszka?
A magyar kulturális életben, ha az illető nem csak múzsa, akkor nem sok jóindulat jut az utókor részéről a lányoknak-asszonyoknak. Már a kortársak kikezdik őket, s aztán a sejtetések, gyanúk és vádak hálójából egy összetört és megcsúfolt, negatív portré kerül elő… amit egyesek az igaztalanságon felháborodva megpróbálnak pozitív képpé formálni, s néha még glóriát is biggyesztenek az adott lény feje köré. S aztán az ilyesfajta szélsőségek után jöhet a próbálkozás, hogy elkészüljön az adott személy valós személyiségjegyeit feltáró portré. A Családi levelek egy ilyen próbálkozás részét képezi.

Szendrey Júlia – magyarázó tanulmánnyal és jegyzetekkel kísért – leveleinek megjelentetése ilyen szempontból örömünnep. Ratzky Rita munkája segíti az olvasót, hogy eligazodhasson a korban és helyre tegye a mindenfelé burjánzó mendemondákat. A levelekből kirajzolódó asszony egy sok tehetséggel megáldott esendő ember, aki – nem csak, mint Petőfi özvegye – megérdemli, a méltányos elbánást.

MAGYARORSZÁGON NEM/SEM KÖNNYŰ UTÓÉLETET ÉLNI,

a sok másodlagos szempont, a visszaemlékezők véleménye esetenként többet nyom a latba, mint az elsődleges források és a tények. Így lehet gonosztevőkből „kvázi-szent”, és jóra törekvő anyákból „mocskos ribanc”. Kezeljük helyükön a dolgokat. Vagy legalább próbáljuk meg.

(forrás: librarius.hu)

Exit mobile version