A Berlinische Galerie-ben két kiállítás nyílt a minap, a kapcsolatot köztük a ’20-as évek avantgárd törekvései adják.
Néhány magángyűjteményből kölcsönzött művel kiegészülve, a múzeum tulajdonában lévő alkotásokból rendezett “Művészet Berlinben 1880-1980” címmel rendezett tárlat a németországi képzőművészet száz éves történetét tekinti át. Mivel ezt oly módon teszi, hogy csak a rövidebb-hosszabb ideig Berlinben alkotó művészek munkáiból válogatott, emiatt számos jól ismert és fontos művész képei hiányoznak a falakról. A kiállítás azonban így is remek látnivalókkal kényezteti el a látogatókat.
Németes fegyelmezettség, világos, könnyen követhető pedagógia szándék jellemzi a rendezést: a kisebb terekre osztott egységek egy-egy irányzat vagy stílus jellegzetes darabjait vonultatják fel a porosz konzervatív festészettől, a szecesszión, a November-csoporton és a szürrealizmuson át, az Új tárgyiasságig, és azon túl, a háború utáni törekvésekig. Oscar Kokoschka, Max Beckmann, Ludwig Meidner, Naum Gabo, George Grosz, Otto Freundlich, Nicolaus Braun, Heinz Trökes, Georg Baselitz, Michael Schmidt, megannyi remek művész, és még hosszan folytatható a sor, ki mindenki szerepel a Berlinische Galerie újonnan rendezett állandó kiállításán.
Meglepően gazdag anyaggal, a berlini Dada, többek között John Hearthfield és Rudolph Schlichter mennyezetről lelógatott madáremberével, Theo van Doesburg plakátjával, Hannah Höch Dada-babájával, Raoul Hausmann fotómontázsával és Hans Arp fotójával, valamint a húszas évek konstruktivizmusa, Alexandra Exter, Erich Buchholz, El Liszickij, Ivan Puni, Rodcsenko, Tatlin és nem utolsó sorban Ébneth Lajos alkotásaival képezik a kiállítás talán legizgalmasabb részét. Éppen ez utóbbi periódus az, amelyik a másik, számunkra különösen fontos kiállításhoz kapcsolódik, aminek címe: Kassák Lajos – az avantgárd nagykövete.
Kassákban az európai művészeti életben aktív és fontos szerepet játszó, nyitott szellemű írót, képzőművészt, folyóirat-szerkesztőt és kiváló művészetszervezőt ismerhetnek meg a berliniek. A korabeli folyóiratok és a köréjük épülő mozgalmak, mint a Budapesten, majd Bécsben működő Ma, a holland De Stijl, a német Der Sturm és a Die Aktion, a francia Esprit Nouveau és a zágrábi Zenit között valóságos hálózat épült ki, amit a maihoz még távolról sem hasonlítható, internet nélküli korban csak olyan személyiségek működése tehetett lehetővé, mint Herwarth Walden,, Theo van Doesburg, Michel Sephor vagy éppen Kassák Lajos.
A falakon Kassák saját alkotásai mellett mindazoknak a művészeknek, így a magyarok közül például Bortnyik Sándornak, Uitz Bélának, Péri Lászlónak és Moholy-Nagy Lászlónak, a külföldiek közül pedig Arpnak, El Liszickijnek, Picabiának, Puninak, Kandinszkijnak és másoknak egy párizsi magángyűjteményből származó művei láthatók, akikkel a mester kapcsolatban állt, míg a tárlókban az általa indított folyóiratok, a Tett és a Ma példányaival találkozunk, címlapjukon többek között Arp, El Liszickij, Puni vagy Moholy-Nagy rajzaival. A számos dokumentum közül feltétlenül ki kell emelni André Kertész és Pécsi József Kassákról készített portréfotóját, és Willy Baumeister, valamint Tristan Tzara Kassákhoz írt, Hans Arp színes rajzával csinosított leveleit.
A kiállításon feltűnik Pán Imre alakja is, aki Kassák „útitársa” volt, a Ma budapesti összekötőjeként, a húszas évek elejétől, a mester párizsi kiállításának szervezőjeként, egészen haláláig, és hozzá hasonlóan, számos területen, íróként, kiadóként, művészetszervezőként és gyűjtőként fejtett ki jelentős, képzőművészetet támogató tevékenységet.
Mindeközben a Collegium Hungaricum Berlinben egy multimédia installáció köszönti Kassák Lajost.
Berlinische Galerie, Berlin
2011. június 17. – október 17.