Hírek

Irodalmi kalandor a középpontban

Published on

A rendőrség nem indít nyomozást a Szivárvány Misszió Alapítvány (SZMA) feljelentése alapján, amely szerint meggyalázták Kertbeny Károly budapesti síremlékét. Az író, műfordító, a “homoszexualitás” szó megalkotójának a Kerepesi úti temetőben található síremlékét ismeretlenek fekete lepellel takarták le és ráragasztottak egy idézetet, amely az Ószövetségből való és a férfiak kapcsolatának elítéléséről szól. A Budapesti Rendőr-főkapitányság közölte az MTI-vel, hogy bűncselekmény hiányában a feljelentést elutasította. Az alapítvány két héttel ezelőtt arról tájékoztatta az MTI-t, hogy neonácik meggyalázták Kertbeny Károly síremlékét még valamikor július közepén. Rongálásért és közösség elleni izgatásért tettek feljelentést. Sánta Mária akkor az alapítvány képviseletében elmondta: kegyeletsértésért azért nem kezdeményeztek eljárást, mert ezen az alapon csak hozzátartozók tehetnek feljelentést, akik egyébként nincsenek.

 

A magyar szülőktől Bécsben született Kertbeny élete nagy részét utazással töltötte. Családjával 1826-ban költözött Pestre, ahol a piarista gimnáziumban tanult. 1840-től egy könyvkereskedésben dolgozott, majd rövid katonáskodás után orvosi pályára készült. 1845-ben megismerkedett Petőfivel, innentől kezdve figyelme egyre inkább az irodalomra irányult. Ezután bejárta Olaszországot, Svájcot, később Párizsba, majd Londonba költözött. 1848-ban Németországban részt vett a forradalmi mozgalmakban. 1852-ben három évre visszaköltözött Magyarországra. Ezután újra Bécsben, Genfben, Brüsszelben majd Berlinben élt, rossz anyagi körülmények között. 1875-ben költözött vissza véglegesen Pestre. 1882-ben szegényen, magányosan érte a halál.

 

Az irodalom iránt az 1840-es évek közepén kezd érdeklődni, Jahrbuch des deutshen Elements in Ungarn címen folyóiratot próbál indítani – sikertelenül. Irodalmi munkássága elsősorban műfordításokból áll, Petőfi Sándor, Arany János, Garay János, Vörösmarty Mihály, Jókai Mór műveit fordította különböző európai nyelvekre.

 

1869-ben név nélkül két értekezést tett közzé, az egyik A porosz büntető törvénykönyv 143-as paragrafusa és ennek 152-es paragrafusként való fenntartása az Észak-Német Államszövetség büntetőtörvénykönyv tervezetében, a másik A porosz büntető törvénykönyv 143-as paragrafusa által okozott társadalmi kár címet viselte.

 

Az írásokban Kertbeny amellett érvelt, hogy a beleegyezésen alapuló szexuális aktusok büntetőjogi üldözése sérti az emberi jogokat, teret enged a zsarolásnak, és sokakat öngyilkosságba kerget. Véleménye szerint a homoszexualitás veleszületett, megváltoztathatatlan tulajdonság. Kertbeny arra is felhívta a figyelmet, hogy a homoszexuális férfiak nem feltétlen nőiesek, és hogy számos történelmi személyiség vonzódott saját neméhez.

Kertbeny Károly sírja Budapesten, a Kerepesi temetőben (34-es parcella).

 

Írásában a saját nemükhöz vonzódó emberek megnevezésére a korabeli francia és német nyelvben elterjedt pederaszta szó helyett a homoszexuális szót használta. A nőkhez vonzódó férfiakra a heteroszexuális, az önkielégítést végzőkre a monoszexuális szavak használatát javasolta. 1880-ban egy homoszexualitásról szóló fejezetet írt Gustav Jäger A lélek felfedezése című művéhez. A kiadó nyomására a fejezet végül nem jelent meg, de a Kertbeny által kitalált terminológiát használta az egész könyv. Innen vette át és tette közkeletűvé Richard von Krafft-Ebing a homoszexualitás kifejezést az 1886-ban kiadott Psychopathia Sexualis című művében.

 

A homoszexuálisok jogainak elismerése érdekében kifejtett munkája elismeréséül 2002 júniusában síremléket állítottak neki a Kerepesi úti temetőben.

 

Exit mobile version