Hírek

Interjú Bodrogi Gyulával

Published on

“IMÁDOM A HAPPY ENDET!”

84 éves, ám a Kossuth-díjas Bodrogi Gyula még most is a színpadon él: egyfolytában próbál, most éppen a Caligula helytartóját a Gyulai Várszínházban, melyben palesztina királyát alakítja.

Bodrogi Gyula elmondta: “Matematika-fizika tanárnak készültem gyerekkoromban. Aztán elment az eszem, és mindenféle mással kezdtem foglalkozni. De annyi megmaradt, hogy tudjam, ha a táncos negyvenéves koráig tud táncolni, az világcsoda. Mivel Molnár Pista bácsi összehozott a színpaddal, ami nagyon finom, úgy gondoltam, jelentkezem a főiskolára. Igaz, színházi rendezőnek akartam menni, de abban az évben csak színész évfolyam indult. Mondtam, akkor színésznek jelentkezem, és felvettek (…) A sors mindenkivel azt csinál, amit akar. Ezt mi vagy eltaláljuk és jó felé megyünk, vagy nem, és akkor mindig falba ütközünk. Így működik a világ” – szögezte le a színész.

A Színművészeti Főiskolán olyan Törőcsik Marival, Margittai Ágnessel, Fonyó Józseffel, Szabó Ildikóval, Fülöp Zsigmonddal, Perlaky Istvánnal, Böröndy Katalinnal járt egy osztályba. Bodrogi Gyula így emlékezett ezekről az évekről: “Mindenféle rosszat megcsináltunk, amit lehet. Jókedvű csapat volt, sajnos már kevesen vagyunk belőle. Egyszer pél¬dául egy amerikai filmet néztek a filmszakosok, és minket nem engedtek be rá. Ezt nem tűrtük, kitéptük az ajtót. Keretestől. Akkor nagy fegyelmi eljárás lett, engem kirúgtak, a többieket felfüggesztették. Aztán visszavettek. Ott nagyon rumlis volt az élet” – mesélte.

A Főiskola után a színész a József Attila Színházba került: “…nagyon jó időszak volt, Fodor Imre isteni színházat csinált. Az 56-os „rendetlenkedőket” mind oda deportálták. A pályáról nem akarták elküldeni őket, na de mégse legyenek a Nemzetiben, Vígben, Madáchban. Kirakták őket a külvárosba. Így lett ott olyan csodálatos társulat, amelynek tagja volt Sinkovits Imre, Darvas Iván, Gobbi Hilda, Komlós Juci. Világszám! Fantasztikus volt a József Attilában fiatal színésznek lenni” – mondta.
Bodrogi Gyula elárulta: “Imádom a happy endet! Amikor a közönség nevet, sír, és imádom, ha úgy megy haza, hogy: Anyukám, de jól szórakoztam! Az teljesen mindegy, hogy komédián, vagy tragédián. Azt szeretem, ha a salakot elveszítik, kicsit megkönnyebbülnek, jól mulatnak. Nem csak az a színház szórakoztató, amiben hárompercenként van egy poén. A III. Richard is szórakoztató kell, hogy legyen. Ami ott kezdődik, hogy értem, amit játszanak, amit mondanak, érdekelnek a színészek. Ez a legfontosabb” – nyilatkozta.

(forrás: szinhaz.org)

 

Exit mobile version