Felkerültek a Magyar Versmondók Egyesületének húszéves jubileumi estjéről készült fotók a Versmondó folyóirat elektronikus változatának honlapjára. A maratoni gálaest résztvevői a műsor után is közösen ünnepelték a verset, a költészet és a versmondás jelenét.
Megannyi költő, író, színész, előadóművész és zenekar lépett fel a Versmondók 20 különleges estjén. A felhőtlen szórakozás mellett irodalomtörténeti jelentőségű pillanatok szemtanúja lehetett a közönség. Baranyi Ferenc és Varró Dániel a Versmondók színpadán találkozott először személyesen, egymás műveit tolmácsolva, és irodalmi csemegének számít, ahogy Lackfi János édesanyjával, Mezey Katalinnal közösen lepte meg a családfőt, Oláh János költőt saját versével.
Közel hatszáz néző gyűlt össze a Magyar Versmondók Egyesületének huszadik születésnapján a Fővárosi Művelődési Házban. Akik a zsúfolásig megtelt színházterem földszinti és karzati részéről is kiszorultak, az előtérben, kivetítőn keresztül figyelhették az eseményeket.
A Jubileumi GálaEstről készült fotók az alábbi linkre kattintva tekinthetők meg:
Juhász Magda költő, aki a közönség soraiban ült, a facebook-on köszönte meg az Egyesületnek a 20 éves jubileumi estet és azt, hogy Bella István Kossuth-díjas költőről, egykori tiszteletbeli elnökről külön is emlékeztek a fellépők.
“Szeretném megköszönni, hogy Bella István költőről is megemlékeztetek. Mikor megszólalt, könnyes lett a szemem,- gyerekkorunkban együtt nyaraltunk Sárkeresztúron. Később is össze-összefutottunk. Ezt a kis verset raktam most fel az egyik találkozásunkról.
Találkozás Bella István költővel /2000, Könyvhét/
Hogy vagy? – kérdeztem én, azt mondta: – Jól – , majd ráköhögött, a cigarettája megrezdült remegő ujjai között. Jól? – Kérdezném vissza, de inkább hallgatok, ne buggyanjanak ki ajkamról, kétkedő gondolatok.
A tömeg hömpölyög köröttünk, én töprengve, csendesen állok. A fehér könyvsátrak között, talán egy nagy, csodára várok.”
Galkó Balázs színművész az alábbi sorokat küldte Lutter Imrének:
„Köszönöm az estét! Okos, érzelmes, pontos, szép volt, Köszönöm a munkád, munkátok; nem csak a tegnap estét, de az évek során végzettet. Köszönöm, nem csak a magam nevében, de annak a megszámlálhatatlan ember nevében is, akik életét – bárha ők nem is tudják-, de a versek, s a versek adta érzetek, élmények befolyásol(ják)ták az életüket.”