Herta Müller 1953-ban született a többségében németek lakta bánáti Nitzkydorfban, Romániában. A romániai német kisebbség tagjaként fiatalon szembesülnie kellett a Ceausescu-rezsim kisebbségeket különösen keményen sújtó elnyomásával. Temesvári egyetemi tanulmányainak idején csatlakozott az Aktionsgruppe Banat elnevezésű csoporthoz, ahol a rendszerrel szembeforduló, szólásszabadságot hangoztató német nemzetiségű fiatal értelmiségiek tömörültek. Amikor később gépgyári fordítóként visszautasította, hogy a Securitate besúgója legyen, nemcsak elbocsátották, de a titkosrendőrség is zaklatni kezdte.
Regényeiben az elnyomás alatt élők mindennapi életének egészen apró részletekbe menő portréját rajzolja meg. Már első műveiben nyílt kritikát fogalmazott meg a román diktatúrával szemben, ezért a hatóságok még cenzúrázott formában megjelenő írásait is gyanakvással fogadták, majd megtiltották, hogy Romániában publikáljon. Cenzúrázatlan formában csak Németországban tudta közzétenni műveit, ahol viszont igen hamar nagy népszerűségre tett szert. 1987-ben férjével együtt ide emigrált. Most is Berlinben él.
Bár az anyanyelve a német, Berlinben bevándorló lett. A románt csak 17 éves korában tanulta meg, mégis kétnyelvű-kétkultúrájú ember, aki szerint minden nyelv saját szemmel láttatja a világot, ezért sohasem tud elszakadni Romániától. Saját példát hozott egy korábban, Stockholmban készült interjúban: a halál németül hímnemű, románul nőnemű, és ezt a különbséget az nem érzi, aki csak az egyik nyelvben-kultúrában van otthon.
Sokan Kertész Imrével és Primo Levivel rokonítják, mert mindkettő a különállást, az üldöztetést írja le, azt, hogy a diktatúra, az elnyomás, a stressz hogyan hat a személyiségre. “Kétfelé tartozása” szorosan összekapcsolódik az európai identitással, munkássága ennek ad hangot, hiszen nem csak romániai eseményekről ír, hanem általában mindenféle elnyomásról. Természetes azonban, hogy a konkrétan saját maga, vagy környezete által megélt események jobban befolyásolták.
– Nem én keresem a témáimat, a témák keresnek meg engem – nyilatkozta Herta Müller a Svenska Dagbladet című svéd napilapnak még 2005-ben. Legújabb regényében, amely az “Atemschaukel” címet viseli, arról ír, hogy a romániai németeket hogyan deportálták a Szovjetunióba az 1940-es években. Ezt az élményt a családjából hozza, hisz édesanyja a világháborút követően öt évig élt munkatáborban a jelenlegi Ukrajna területén.
Herta Müller eddig egyetlen magyar nyelvre lefordított könyve, „A rókák csapdába esnek”, 1995-ben jelent meg.
A 10 millió svéd korona (1,4 millió dollár) pénzdíjjal járó kitüntetést, amelyet Alfred Nobel svéd iparmágnás alapított, 1901 óta ítélik oda minden évben. A kitüntetést december 10-én adják át a svéd fővárosban.
