Halász Péter – Szellemidézés címmel március 19-20-21-én a Műcsarnok teljes területén rendeztek programsorozatot a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében. Az esemény a négy éve elhunyt színházi rendező, színész, író, III/III-as leírásában „amatőr színjátszó oktató” Halász Péter előtti tisztelgésként, alkotótársai közreműködésével jött létre.
Halász Péter gyógyíthatatlannak bizonyuló betegségére váratlanul, a később a 37. Magyar Filmszemle fődíját elnyerő Herminamező-Szellemfilm forgatásán derült fény. Ekkor döntötte el, hogy élete hátralevő részének minél részletesebb dokumentálását, illetve teljes életművének 24 órás (!), filmes feldolgozását kéri munkatársaitól. Műfaji és stílusbeli megkötéseket, szokásos nagyvonalúságával és mély humorérzékével, nem tett, az elkészülő film mibenlétének megítélését teljességgel majdani nézőire bízta.
Halála előtti utolsó előadása, a budapesti kulturális élet egyik rá jellemzően nagy hatású „happeningje” saját, a Műcsarnokban rendezett ravatalozási ünnepsége volt. Péter koporsóban fekve hallgatta végig pályatársai, tisztelői gyászbeszédeit, előadott produkcióit, majd megköszönte a megemlékezést és távozott. A Halász 24 az utolsó fellépés folytatásaként egy legendásan szuggesztív erejű ember megidézése, a magyar színháztörténet egyik meghatározó életművének bemutatása, nem utolsó sorban megismertetése egy új nemzedékkel.
A programsorozat gerincét a 24 órás non-stop Halász-film premierje adta. A film vetítése március 19-én, pénteken éjfélkor kezdődött, és 21-én, vasárnap éjfélkor fejeződött be. A nagy elszántságot kívánó nézői erőfeszítést könnyítette, hogy a film egyrészt egymás után kétszer került levetítésre, másrészt egyidejűleg négy különböző pontjáról indítva tekinthették meg.
A 24 órás időtartam talán riasztó lehet, de a látogatók engedtek a filmben is alkalmazott Halász-féle időkezelési technika csábításának, miszerint az idő és a történés „időhúzással” való megszűntetése a racionalitásból a tiszta megtapasztalásba vezet, ahol megmutatkozik a mindennapi kapcsolatok, rituális cselekvések, szürreális jelenségek valódi jelentősége.
Az ötlet Halász Pétertől származik: a Jeles Andrással alapított Városi Színházának 48 órás megnyitójára külön alvócellákat építtetett a hosszabb tartózkodásra berendezkedő látogatóknak, akik így nem csupán nézhették, de Halász felfogásának megfelelően valóban élhették is a színházat. A Műcsarnokban fekvőpárnákkal próbáljuk kényelmessé tenni az átlagos múzeuminál hosszabbnak ígérkező látogatást.
A film portré-jellegén túl a minél változatosabb, dinamikus „Halász-élmény” befogadásához színházi előadások, felolvasó színházi előadások, fotó-, és relikvia-kiállítás, koncertek, Halász Péterrel kapcsolatos videó műveket és filmeket bemutató tévé szoba, Najmányi László THE MAN Who Was A Theatre című filmjének nonstop vetítése, és egy speciális hangszoba járulnak hozzá.
Az esemény záróaktusaként Najmányi László átadta az általa Halász Péter emlékére, 2009-ben alapított Theatrica Vitae díjat az idei díjazottnak, Surányi Nóra színésznőnek, a Les Fleurs du Mal társulat tagjának, a Bünti című lakásszínházi előadásban nyújtott példaértékű alakításáért. A díjjal az élő színház legkiválóbb művelőinek munkásságát ismeri el az alapító. A díjátadás részeként levetítjük az előadásról készített videó felvétel egy részletét.