Hírek
Fecske Csaba Illyés Gyula-díjat kapott
A Magyar Művészeti Akadémia (MMA) tagozati díjátadóján Fecske Csaba költő “Illyés Gyula-díj – a Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi-díjában” részesült.
Szívből gratulálunk az elismeréshez!
Fecske Csaba költő, publicista, a magyar szellemi és társadalmi élet egyik kiemelkedő alakja. Életmű-válogatását tartalmazó Kiűzetés című kötetének többrétegű, sokféle élmény- és kifejezésformát szintetizáló lírai tartalma révén vált a kortárs irodalom figyelemre méltó alkotójává. Azt vallja, hogy a művészet az egyetlen erkölcsileg igazolható védekezés a létezéssel szemben. Költői és publicisztikai munkásságát számos díjjal ismereték el.
Fecske Csaba 1948. március 10-én született a Borsod megyei Szögligeten, 1962-ben költözött Miskolcra. Huszonnégy évig dolgozott a Kohászati Gyárépítő Vállalatnál különböző beosztásokban, eredeti foglalkozása öntőipari technikus. Szabó Lőrinc-, Pro Literatura-, József Attila- és Utassy József-díjas költő, író, publicista, meseíró.
Évekig volt az Észak-Magyarország jegyzetírója, szerkesztette az Új Észak gyermekrovatát. Szerkesztője volt az Új Holnap irodalmi folyóiratnak, vezetője az Új Holnap Stúdiónak, amely fiatal pályakezdő irodalmárokkal foglalkozott.
Tagja a Magyar Írószövetségnek, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének és a Széchenyi István Művészeti Akadémia Miskolci Területi Csoportjának.
2019-ben Pro Urbe Miskolc kitüntetést vehetett át.
Első verseskötete, az Arcok holdudvara 1978-ban jelent meg. Azóta számos verseskötete (felnőtt- és gyermekversek egyaránt) látott napvilágot, ahogyan több interjú- és esszékötete is. Legutóbb 2019-ben Falun címmel jelentek meg versei.
Fecske Csaba
Csörömpölés
először föl se tűnt
az a kis penészfolt a sarokban
tovaúszó párafoszlány a retinán
ha jól megnézed nincs is ott
valójában bármit néztem téged láttalak
ha látótávolságon kívül voltál akkor is
de távolság nem volt rég belém fészkelted magad
múltat cseréltünk gondolkodás nélkül könnyet nevetést
nem tudom mikor észleltük először
az átható dohszagot gyorsan kiszellőztettünk
kitártunk ajtót ablakot a hirtelen támadt huzat
lesodort néhány csészét a polcról ijesztő volt
a csörömpölés a porcelán jajgatása
a házat felforgató szélvihar
megpróbáltuk menteni a menthetőt
régészek gondosságával ragasztgattuk
a széthullott cserépdarabokat
régi kedves ajándék legföljebb
hasonlítottak a régi tárgyakra
elszivárgott belőlük lassan akár az idő
a kávé nyomot hagyva a tiszta abroszon
Beetetés
egy kóbor macska szegődött
óvodás fiamhoz véletlenül
elejtett kiflivégnek köszönhetően
a vízelvezető csatorna vasrácsa alól
bújt elő nyúzottan hogy hátunk mögött
birtokba vegye a falatnyi eleséget
a közelben építkezés folyt a munkások
szalonnát sütöttek a piruló szalonna illata
csalhatta ide az óvoda közelébe fiam ezentúl
mindennap dobott eléje egy falatot
amit egy idő után nem titokban hanem szemünk
láttára falt fel egyre merészebb lett
olyannyira hogy már nemcsak elfogadta az ételt de a fiam
lábához dörgölőzött dorombolt elidőzött kicsit a szeretetben
szép lassan belehízott lötyögő bundájába
szőre kifényesedett közel merészkedett a
forgalmas útkereszteződéshez mikor a túloldalon meglátott minket
nekiiramodott az autó hiába fékezett
óvodás fiamnak azóta iskolás gyermeke van macskáját Rozsdinak hívja
a homlokán látható barna folt miatt jámbor házicica
tudtunkkal a szomszédnál messzebb még nem merészkedett
Söröző
még egyszer visszamenni a Bázisba
három lépcsőfok nyikorgó ajtó
légyszaros üvegen kaparász a délelőtti nap
röpke mosoly a pult fölött menetrend szerint
teli cekkereivel Feri is megérkezik azóta
sok sör lefolyt öreg cimboráim torkán
sör éhgyomorra sör ebéd előtt ebéd után
ráér hosszú a délután Pali egyetlen mondatba
gyömöszöli életét hosszúra nyújtja
mert élni jó fogatlanul is a mezőn hagyott birkáit
eső veri bégetnek utána keservesen
regények íródnak itt betűk sorok nélkül
tragikusak vidámak nem állhatják a papírzörgést
sör sör sör és időnként egy unikum vagy körte
még egyszer vissza a Bázisba lefogyott-e Sanyika
lakik-e valahol Artur holdfényen kívül mivel táplálkozik
elmaradt-e megint Lackó temetése mert élve felejtette magát
pedig úgy szerette volna nevét látni a gyászrovatban
papírhajói révbe értek-e van-e még sör egyáltalán
vagy kiszáradt torokkal fuldokolnak a Teremtő
többre hivatott szerencsétlen báránykái
hová lett a tavalyi sör hallom amint lekluttyan a gégén
netán megbuggyanva poshad az utolsó hordó alján valahol
mostanában én szép sárga sörökkel álmodom
gyönyörtől izzadó sörösüvegekkel a Bázisban
sör sör sör és időnként egy unikum vagy körte
míg be nem zár a söröző s a hold néz be az ablakon
Megjelent a Bárka 2023/3-as számában