Fájó szívvel tudatjuk, hogy 2016. január 6-án, türelemmel viselt súlyos betegség következtében, életének 63. esztendejében elhunyt Újfalusi Gábor. Sokoldalú szakemberként, s igazi reneszánsz emberként él emlékezetünkben. Választott szakmáját, a közművelődés segítését nyugdíjazásáig fiatalos lendülettel és soha ki nem fogyó ötletekkel művelte. Számos tanítványa köszönheti neki a szakma iránti elköteleződését, hiszen különös érzéke volt hozzá, hogy lelkesedését, ember- és közösségszeretetét átadja más, arra nyitott embereknek.
Pályáját ifjúsági klubvezetőként kezdte a hetvenes években, részesévé válva a táncház újraéledési mozgalmának, majd a Belvárosi Művelődési Ház élén bizonyította rátermettségét. A Zalka Máté Művelődési Otthon igazgatójaként eltöltött évek – 1985 és 1990 között – meghatározóak és sorsformálóak voltak számára: ekkor kötelezte el magát a tehetséggondozásnak, a néptánc-kultúrának és a táncházak népszerűsítésének. A rendszerváltás idején kultikussá vált Almássy Téri Szabadidőközpontban igazgatóhelyettesként kezdett el dolgozni 1992-ben, s két év múlva elnyerte az intézmény igazgatói posztját, melyet 2000-ig töltött be. Az „Almássyn” ismerhette meg igazán a szakma, s egész életére kiható élmények kötötték a helyhez és az Almássy téri csapathoz. Innen indult el a Magyarbáli sorozat, az itt működő Etnofon Zeneműbolt, ami az ország egyik első, kifejezetten népzenei és etnozenei kereskedése volt, a népzenei és néptáncos társadalom színe-java adott itt egymásnak hétről hétre randevút. Rövid rendezvényszervezői kitérő után 2002-től a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumában, majd 2006-tól az Oktatási és Kulturális Minisztériumban dolgozott vezető főtanácsosként. A Nemzeti Művelődési Intézet jogelőd intézményének 2008 nyarán lett közművelődési szakmai igazgatója, s változó munkakörben 2015-ig, nyugdíjazásáig volt az Intézet innovatív szellemiségű szakembere. A ’80-as évektől kezdve folyamatosan tanított óraadó tanárként: tanítványai nemcsak tanárként, hanem mentorukként is tekintettek rá. A népzenei és néptáncos szakma mellett a fiatal könnyűzenei tehetségek is sokat köszönhettek neki.
Újfalusi Gábor két csodálatos asszonyt – két csodálatos szakmabelit – veszített el kilenc év leforgása alatt. Újfalusi Rita 2007 karácsonyán távozott az öröklétbe, Mók Ildikó pedig – szintén a Nemzeti Művelődési Intézet egykori munkatársa – 2015. január 6-án adta fel a küzdelmet a gyilkos kórral szemben. Gábor jól ismert csibészes mosolya ezután megkopott, megfáradt: napra pontosan egy évvel rá követte élete utolsó szerelmét.
Nyugodjék békében.
(forrás: Nemzeti Művelődési Intézet)
