A Magyar Versmondók Egyesülete mély fájdalommal tudatja, hogy legidősebb versmondója, Jobák Márta 94 évesen eltávozott, s az égi pódiumon folytatja a versek tolmácsolását.
Egy nagyszerű versmondó hagyott itt bennünket, aki mindig hitelesen szólaltatta meg a költői gondolatokat, aki különös érzékenységgel nyúlt az őszinte emberi érzések költői kifejezése iránt, s aki mindenkit szeretett, és Őt is mindenki szerette. Versmondása mellett nagyszerű írásaiból is humánum sugárzott.
Számos vers- és prózamondó versenyen, találkozón vett részt, rendszerint az élmezőnyben, a dobogón, vagy különdíjasként távozva az eseményekről. A Latinovits Vers- és Prózamondó Találkozón, Radnóti – a győztesek versenyén, a Kaleidoszkóp VersFesztiválon és a Nemzeti VERSenyen is életmű díjat vehetett át.
A legutóbbi, III. Nemzeti VERSenyen még javában leforgatta videoklipjét, Nagy Emma: A vers című alkotását filmesítette meg.
Csomagoljunk legyünk útra készen mielőtt minden eltörik egészen hisz oly kevés mit vinni kell egy ,,megérte” egy ,,hinni kell” egy szerelemtől fényes pillanat a sárba süppedt kő alatt a sötétben egy résnyi fény élétől megsebzett remény mert valami végérvényes rend kell ha nagy útra készül már az ember tudván hogy akkor sem néz hátra ha nevét valaki még egyszer elkiáltja.
(Szabó Éva: Indulás előtt)
Jobák Márta most már odaát mondja a verseket az odaát lévő értő közönségnek.