Elhunyt Csorba Piroska

Csorba Piroska főiskolai tanulmányait a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán végezte magyar–történelem szakon 1975–1979 között. 1971 és 1974 között a Lenin Kohászati Művekben volt titkárnő. 1974-ben kötött házasságot, két gyermeke született. 1974–től 1976-ig Rakacán, 1976-tól pedig szülőhelyén dolgozott, az alberttelepi Körzeti Általános Iskola tanára lett. 1974–től jelentek meg írásai. 1990-ben az SZDSZ országgyűlésiképviselő-jelöltjeként indult a választáson. 2001-ben elvégezte a Miskolci Egyetem magyar szakát. Nyugdíjazásáig a miskolci Herman Ottó Gimnázium tanára volt.

Díjai: Fekete István emlékdíj (1986); MSZOSZ-díj (1992); Apáczai Csere János-díj (1994); Szabó Lőrinc irodalmi díj (2002); Oktatási Miniszteri elismerés az OKTV-re felkészítő tanári munkáért (2005); Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Prima díj közönségdíja (2017); Pro Urbe Miskolc (2022).

Művei: A virágfejű ember (bábdarab, 1971); Három hangon. Cseh Károly, Csorba Piroska, Furmann Imre versei (1986); Kemény a föld (regény, 1989); Az én tankönyvem I.: A vers (1992); Az én tankönyvem II.: A próza (1994); Csókolom, jól megnőttem! (versek, 1997); Az én tankönyvem III–IV. (1997); A kesztyű (stílusgyakorlatok, 1997); Segítség, felnövök! (versek, 2000); Az aranykor vége (elbeszélések, 2004); Legszebb séták Miskolcon (2007); Miskolci legendák (Fedor Vilmossal közösen, 2009); Falra hányt borsó (versek, 2014); A kövek nem hervadnak el (2014); Magánterület (versek, 2016); Az emlékmű (a Délután négykor légy az emlékműnél c. novella alapján készült tévéfilm, rendező: Kardos Ferenc, Magyar Televízió, 1986); A kesztyű (A kesztyű c. stílusgyakorlatokból készült válogatás alapján televízióra adaptálta: Podhorányi Zsolt, Magyar Televízió, 1996).

Emlékét kegyelettel megőrizzük.