Életjel Irodalmi Élőújság

Az első tíz évben amolyan hangos folyóiratként működött, a nyomtatott elődjét, a Visszhangot bírósági végzéssel betiltották. Havonta megjelenő hangos folyóirat volt: rovatokkal, melynek az volta célja, hogy a kor művészeti eseményeit megismertesse a város érdeklődő közönségével. Az írók felolvasták itt új verseiket, novelláikat, kritikák hangzottak el: könyvekről, színházi előadásokról. A zenészeknek pódiumot adott a muzsikálásra, a festőknek képeik bemutatására. Vetélkedőt szervezte a vajdasági magyar irodalomból, a zeneművészet jelentős alkotásaiból. Bemutatták a vajdasági magyar írók műveit. Az első tíz év estéinek anyagát Évkönyvben jelentették meg. Az első tíz év után megváltozik az Életjel profilja, átalakul versmondó műhellyé, ahol évtizedek óta tanítják a tanuló ifjúságot a szép magyar beszédre Horváth Emma vezetésével. Az első Évkönyv megjelenésével egy időben indul meg a könyvkiadás is. A szerkesztők zsebkönyveket akartak kiadni miniatűröket, az akkor divatos miniszoknya hatására mini könyveket. A könyvkiadás programját az első kis könyvben: az Új lélekindulásban Lévay Endre fogalmazta meg. A kiskönyvekben elsősorban írói levelezéseket, művészek önéletrajzi visszaemlékezéseit adták ki. Ezekből ötven címszó jelent meg. A kilencvenes évektől nem készült ilyen jellegű kiadvány. A kiadónak szándékában van felújítani ezt a sorozatot az évvégéig, két újabb könyvet szándékozunk megjelentetni.
Az Életjel könyvek 1973-ban indultak útjukra. Az elmúlt évtizedekkel 129 új címszóval bővítettük a vajdasági magyar könyvkiadást, melyekben novellák, versek, regények, drámák, irodalom kritikák jelentek meg. A szépirodalmi könyvek mellett jelentősek a történelemmel, művelődéstörténettel, képzőművészettel, színháztörténettel foglalkozó kiadványok. Többnyire szabadkai magyar szerzők műveit jelentette meg a kiadó, de nem zárkózott el a vajdasági magyar írók, helytörténészek munkáink publikálásától sem.
Az Életjel már a hőskorában felvállalta Kosztolányi és Csáth Géza emlékének ápolását. Csáth Géza emléke előtt már 1959 januárjában tisztelegtek. A nevezetes irodalmi esten olyan írók, festők visszaemlékezései is elhangzott, akik még személyesen ismerték az írót: Munk Artur illetve Vass Kálmán. Már az első irodalmi esten a sokoldalú Csáth Gézára emlékeztek: nem csak novelláiból olvastak fel, hanem egy zeneműve is elhangzott a szabadkai Zeneiskolában.
Az Élőújság profiljának egyenes következménye volt, hogy amikor Könyvkiadással is elkezdett foglalkozni, akkor olyan címszavakat is megjelentettek, melyek feltárták Kosztolányi Dezső szabadkai kapcsolatát, levelezését, az önképzőköri éveit. Dér Zoltán Kosztolányival kapcsolatos kutatásainak eredményeit elsősorban az Életjel kiadásában jelentette meg. Az Életjel könyvkiadó legmaradandóbb könyvei Csáth Gézához köthetők. Több tanulmány kötet, egy emlékkönyvet jelentett meg, és ami ennél is fontosabb: Csáth Géza hátramaradt műveit: tanulmányait, naplóit és levelezését tette közzé kilenc kötetben.

A szabadkai Életjel Irodalmi Élőújság színházi előadásokat, irodalmi összeállításokat és esteket szervezett, ma is működik Horváth Emma vezetésével. Számos díjjal büszkélkedhet a társaság, egyebek mellett a Kaleidoszkóp nemzetközi VersFesztivál legrangosabb elismerését, a Kaleidoszkóp-díjat is több ízben vihették haza a Vajdaságba.