Elkészült múltba visszatekintő, az elmúlt évtizedekben publikált műveit
újrarendező trilógiája harmadik kötetével Marton László Távolodó. A
zenei újságíróként ismert szerző ezúttal régi és új verseit állította össze
Az utolsó funky címmel, amely a június eleji 82. Ünnepi Könyvhét egyik
újdonsága.
Mint azt Marton László Távolodó elmondta, 2003-ban egy kórházi élménye, “nettó halálfélelme” kapcsán fogalmazódott meg benne először, hogy elkezdjen kutakodni saját múltjában és lehetőség szerint rendet rakjon benne. Úgy érezte, ha történne vele valami, egy csomó kusza szálat hagyna maga után, kapcsolataiban és munkáiban egyaránt. “Szándékomat
erősítette, hogy egyre inkább rutinnak éreztem újságírói munkámat, ezért több mint másfél évtized után 2006-ban feladtam szerkesztői állásomat a Magyar Narancsnál. A zene viszont továbbra is izgatott, például olyan szempontból, mi hatott rám addigi életemben, mi az, amit továbbra is érvényesnek tartok, illetve azt összevethetem-e mindazzal, amit korábban írtam. Ebből született a 2008-ban megjelent Folyamatos múlt című cikkgyűjtemény” – idézte fel Marton László Távolodó.
Kitért arra, hogy sok-sok év szünet után 2009 táján egy szépirodalmi szövegbe is belekezdett, amely végül tavaly régi novellái újrarendezésével együtt jelent meg a Mindig régen van című kötetben. “Utóbbi még ki sem jött, amikor már azon törtem a fejem, mi lenne, ha megkeresném régi verseimet is. Verseket 1975 és 1985 között írtam, akkoriban viszonylagos
gyakorisággal jelentem meg különböző folyóiratokban, később tíz vers 1993-ban szerepelt A visszatérés fonala című vegyes kötetemben. 1985 után huszonöt éven át nem írtam verset, elsősorban azért nem, mert a dolog átfordult prózába. Ennek nem formai, hanem terjedelmi okai voltak, mert egy hangulat, érzés megjelenítéséhez már nem volt elegendő a vers rövidebb kerete. A most előszedett régi verseim közül volt, amit változatlanul hagytam, volt, amelyiket átírtam, és legalább a felét kidobtam a kukába” – magyarázta a szerző.
Az utolsó funky 38 verset tartalmaz. Az első rész a beat-rock kultúrához kötődést tükrözi, a második a naplószerűség helyett a nyelvi megoldásokat helyezi előtérbe, a harmadik egy szerelmi ciklussá áll össze, az utolsó pedig az elmúlt egy évben született hét versét tartalmazza. Ebben szerepel a címadó Az utolsó funky is, amelyet Curtis Mayfield 1972-es lemeze ihletett.
“Versíróként sok minden hatott rám, elsősorban Allen Ginsberg és az amerikai beatnemzedék, itthonról Pilinszky és Petri György volt meghatározó élmény, bár nem gondolom, hogy hatásuk tetten érhető lenne munkáimban. Soha nem tartoztam semmiféle irodalmi körhöz vagy csoportosuláshoz” – jegyezte meg Marton László Távolodó, aki legközelebb egy zenei napló összeállítását tervezi a számára legfontosabb lemezek apropóján.
Marton László Távolodó magyar-történelem szakos tanárként kezdte pályafutását, 1990- től 2006-ig a Magyar Narancs zenei szerkesztője, számos könyv szerzője, a világzene hazai szakértője. 2000-től a Sziget fesztivál világzenei nagyszínpadának művészeti vezetője, 2005 és 2009 között a Művészetek Palotája világzenei tanácsadója, 2006 és 2009 között a Nemzeti Kulturális Alap Zenei Kuratóriumának a tagja.
A szerző csütörtökön Tóth Evelin énekesnő közreműködésével a fővárosi Nyitott Műhelyben mutatja be verseskötetét, amely a L’Harmattan kiadó gondozásában jelenik meg. Tóth Evelin saját dalokat, Patti Smith-szerzeményeket és Marton László Távolodó megzenésített verseit is előadja.
