Az új államtitkár csak a kínaiakat szórakoztatná a sanghaji világkiállítás magyar pavilonjában, ezért lecserélné az eddig programokat valami teljesen másra. Nem világos, hogy ki finanszírozná.
„A sanghaji expo igen fontos helyszíne és alkalma lehetett volna a magyar kultúra reprezentációjának. Az eddigi híreim alapján sem a pavilon nem méltó ahhoz, amit mi Magyarországról képzelünk és mutatni szeretnénk, sem az ott eddig megmutatott kulturális teljesítmények nem nevezhetőek annak” – mondta a sanghaji világkiállítás magyar pavilonjáról [1] az új kulturális államtitkár.
Szőcs Géza kifejtette, hogy egyeztetne a magyar pavilon programjait szervező és bonyolító kormányzati képviselőkkel, és a helyszínen is tájékozódna a lehetőségekről.
A problémákról kérdezve Szőcs azt mondta: „Tudok róla, hogy egy közel harminc tagú tánccsoport kiutaztatását tervezik, akiknek mintegy ötperces produkciójuk lesz. Anélkül, hogy tudnám, ez melyik tánccsoport, és mire képes, úgy tűnik, a költség és hatékonyság szempontjából nem ez a legalkalmasabb modell. Egyik első számú feladatomnak tartom, hogy utánamenjek, milyen módon tudnánk a még hátralévő kiállítási időben olyan értékekkel megjelenni, amelyekre az egész nemzet büszke lehet.”
Kínaiaknak kínai könyvet
Az államtitkár hangsúlyozta, hogy konkrét ötletei még nincsenek, de megjegyezte: „Zenei és filmalkotásokra gondolok, de talán gyorsan le is lehetne fordítani néhány könyvet is. Van a Majomkirály című könyv [Vu Cseng-en: Nyugati utazás, avagy a majomkirály története], ami az ő irodalmuk egyik legfontosabb könyve. Ennek megvan a magyar fordítása, és ehhez Karátson Gábor nagyon szép illusztrációkat csinált. Azt gondolom, hogy egy kétnyelvű Majomkirály, egymás mellett egy magyar és egy kínai, hiszen ez megoldható technikailag, a Karátson-illusztrációkkal, számukra izgalmas hír volna arról, hogy a Kárpát-medencében van egy kultúra, van egy ország, ahol ez fontos.”
Szőcs megemlítette még, hogy Bartók Csodálatos mandarinjával, illetve sok más olyan műalkotással is megjelenhetnénk a világkiállításon, amelyek jelzik, miként tört be a magyar kulturális tudatba a távol-kelet világa.
A program átszervezését nehezíti, hogy a világkiállítást már az előző kormány idején sem a kulturális tárca felügyelte, a finanszírozás a gazdasági minisztérium hatáskörébe tartozott. Az államtitkár sajtósa azt nem tudta, hogy az új kormányzati struktúrában kivel kellene tárgyalniuk az ügyben, de úgy vélte, ezután sem az ő minisztériumuk felelős a pénzekért.
(forrás: Index)
