A Regösök húrján elnevezésű országos versmondó verseny előválogatója, regionális elődöntője az Ikervári Versünnep, amelyre idén 89 gyermek jelentkezett. Az ikervári tehetségkutató versenyről egyenes út vezet a legjobbak számára a budapesti országos gálára.
Ez méltóságot, rangot ad a rendezvénynek, amelynek egyébként fő jellemzője, hogy szívvel-lélekkel szervezik, és mindez magyarázza az egyre növekvő érdeklődést. A hetedik alkalommal sorra kerülő versünnepre a térség 13 településének 18 intézményéből 89 versmondó jelentkezett, közülük több, mint ötven kicsi, vagyis óvodás vagy alsó tagozatos.
A költészet napja alkalmából rendezett versfesztiválon rendszeresen tiszteletét teszi – figyelmesen hallgatva az elhangzó műveket – a polgármester, Fehér Ferenc. A fő szervező, a művelődési központ igazgatója, Pásti József, aki minden évben elmondja a gyerekeknek: a vers harmóniát teremt a rohanó világban, le kell hozzá lassulni. Ez a világnak olyan része, ahol nem hamis értékek tobzódnak, ahol az ember számít, és érezheti magát valakinek. Kiss László, a Magyar Versmondók Egyesületének elnöke, a zsűri elnöke arról beszélt, hogy „igenis van még a versnek ideje, kell még a vers ma is, íme a bizonyíték, hogy mennyien vagyunk. Ha a versbe fordított energiákat mind összefognánk, ki lehetne fordítani a sarkából a világot.”
– A vers szeretete hungarikum. Kevés hely van a világon, ahol így szeretik, tudják, mondják a verset, ahol ilyen költők vannak, mint József Attila vagy Weöres Sándor – mondta Kiss László. – Én évente több ezer versmondót meghallgatok különböző versenyeken, úgyhogy nyugodtan mondhatom, igazi ünnep az ikervári, az országnak ebben a szegletében is sok tehetséges gyerek gyűlik össze. Mindig születnek József Attilák és Latinovits Zoltánok. Senki nem tudhatja most, hogy versmondó vagy versíró lesz-e nagykorában, esetleg előadóművész.
A felsősök zsűrielnöke értékelésében kifejtette: három szempontot vett figyelembe a zsűri, a versválasztást, a beszédet és a művészi kommunikációt. Lényeges, hogy a versmondó miként tudja átszűrni magán a gondolatokat, az érzelmeket, és milyen eszközökkel tudja közvetíteni azokat. A Weöres-versek csalókák, mert úgy véljük: nini, milyen játékos, de kiderül, hogy nem olyan könnyed, mint ahogy fel van építve (például: Majomország). Nem érdemes nagyvolumenű, nehéz verseket adni az általános iskolás gyerekeknek, mert tapasztalat híján nem tudják hitelesíteni a mondandót (például: Ars poetica); ezzel együtt voltak gyerekek, akik súlyosabb tartalmakat is képesek voltak megformálni. A sikerekben óriási érdeme van a felkészítő tanároknak.
A kicsiket Duszkó Pálné értékelte, kiemelve a kiállás báját és bátorságát.
Az óvodások között 1. lett Czibók Bence (Pecöl), 2. Dávid Kíra (Pecöl), 3. Takács Márk (Sárvár-Ikervár), különdíj: Bertók Bálint.
Az 1-2. osztályosok között 1. helyezést ért el Molnár Petra (Csénye), 2. Cséve Patrik (Ikervár), 3. Poór Patrik (Ikervár), különdíjas: Németh Benjámin (Csénye).
A 3-4. osztályosok közt két első lett, méghozzá egy ikerpár: Kontics Dorka és Kontics Regina, akik egy Weöres Sándor verseiből szerkesztett válogatást adtak elő közösen. 2. Baldauf Adél (Sárvár, Nádasdy), 3. Sarlós Napsugár (Celldömölk), különdíjas: Kopcsándi Zalán (Vasszécseny).
Az 5-6. osztályosok között 1. díjat érdemelt Nagy Johanna (Szeleste), 2. Németh Anna (Sárvár, Szent László), 3. Fájer Sára Rebeka (Sárvár, Nádasdy), különdíjas: Molnár Brigitta (Bő).
A 7-8. osztályosok között is két első helyezést adott ki a zsűri: Jandrasovics Regina és Kraszni Karina érdemelték. A 2. Gál Boglárka, a 3. Joó Georgina, a különdíjas Kurucz Vivien lett.
“Elnézést, mi van a kultúrházban?” – kérdezte egy meglepett hölgy látván az egyre-másra érkező felnőtteket, akik ünneplő ruhás gyerekeket vezettek kézenfogva, mindenki ugyanoda igyekezett. “Versmondó verseny” – szólt a válasz. Az anyuka ránézett a saját gyerekére: még túl kicsi, még nem jár versmondóra.
(fotó: Benkő Sándor, szerző: Merklin Tímea forrás: vaol.hu)